Meg van még a baseball sapka?

Igen, meg (nevet).

Amikor kint voltam néhány meccsen, nekem az volt az érzésem, hogy igencsak impulzív személyiség vagy a pálya mellett. Mindezt az említett baseball sapkával együtt értelmezve akár kérdezhetném úgy is, hogy a „halásztelki Klopp” mindig ilyen?

Egyre inkább higgadtabb vagyok, vagy inkább próbálok az lenni (nevet). Sok minden másban is változtam, remélem előnyömre. Azért is vagyok ennyire impulzív és szuggesztív, hogy segítsem és motiváljam a csapatot. Ez lehet, hogy néha soknak tűnhet, vagy adott esetben nehéz befogadni, de hiszem azt, hogy így tudom kihozni a legtöbbet az emberekből.

Igyekszem belehajszolni a srácokat a sikerbe, megőrülök a középszerűségtől.

Edzői pályafutásod itt indult Halásztelken. Több, mint három év távlatából hogy ízlik ez a szakma?

Az elmúlt három évben megismerkedhettem ennek a szép szakmának a pozitív és a negatív oldalával egyaránt. Olyan nincs, hogy valamiben csak fény és pompa van, mindennek van árnyoldala is. De ezt sosem bánom, mert abból tanulhat az ember. 

Viszont az, ami egy életre el fog kísérni, az a közösség, ami itt a futball berkein belül épült.

Mi az ami motivál az edzősködésben?

Amikor elkezdtem ezt az egészet nem volt különösebb egyéni célom. Természetesen az, hogy képezzem magam, hogy fejlődjek, az mindig jellemző volt Rám, bármit is csináljak.

Az edzősködésben leginkább az fogott meg, hogy ezáltal  benne tudtam maradni a labdarúgásban és, hogy azt csinálhatom, amit a legjobban szeretek, csapatot építhetek. Az pedig, hogy mindezt itthon, Halásztelken tehetem meg, hab a tortán.

Ezek szerint nagy hangsúlyt fektetsz a közösség erejéből fakadó lehetőségek kiaknázására?

Hiszem azt, hogy együtt tudunk csak sikeresek lenni, ezért mindenkinek bele kell tennie a sajátját a közösbe. A végső döntést természetesen én hozom meg.

Közösen kell, hogy kijelöljük például a célt, mert ha nem egyeznek a célok, akkor abból nem lesz siker. Ha nem ugyanazt érzi a csapat egésze, mint én, akkor ott óriási szemléletbeli különbségek vannak. Ha én például felül, míg a csapat alul értékeli a példánál maradva az elérendő helyezést, akkor ott nagy elcsúszások lehetnek és az közel sem egészséges. Viszont ha meg van ez a fajta a balansz, akkor működőképes a közösség.

Balanszban szokott lenni, vagy balanszba hozod ezt?

Részben a motivációm és a sikeréhségem köré igyekszem olyan embereket gyűjteni, akik hasonlóképpen gondolkodnak. Ez szerencsére jellemzően sikerül. Az első és legfontosabb – teljesen mindegy, hogy mit csinálsz az életben – a gondolkodás. A csapatot illetően is az a legfontosabb, hogy tudjon a játékos gondolkodni, hogy akarja a sikert. Aki ezzel nem tud azonosulni, az nem idevaló.

Mivel csapatban gondolkodom, fontosabb egy játékos karaktere, mint az, hogy a fülén is táncoltatja ugyan a labdát, ellenben nem illik emberileg a csapatba.

A csapatépítés mellett mennyire van lehetőség „szakmázni” ezen a szinten?

Rajtam a felelősség, hogy minél élvezetesebb és kihívásokkal teli edzéseket csináljak és ez szerencsére szintén motivál.

Meg van a „hurkák-kolbászok” örömfocinak is a varázsa, de az csak pillanatnyi kikapcsolódás. Ha céljaid vannak, akkor tudsz és akarsz is beletenni szakmát. 

Olyan keretem van, akik szinte kivétel nélkül arról álmodoztak gyerekkorukban, hogy profik lesznek és világbajnoki döntőben győztesen jönnek le a pályáról. Ilyen-olyan okokból ugyan, de ezek a víziók nem valósulhattak meg, de azok a vágyak nem tűntek el. Ha ezekből a vágyakból akár csak egy picit is vissza tudok adni például egy modern labdás gyakorlattal és látom a csillogást a szemükbe, az jó érzés. Ha pedig csillog a szem, fejlődnek.

Szezon értékelő

Milyen célokkal vágtatok neki az őszi szezonnak? 

A cél mindig az, hogy évről évre jobbak legyünk. Klubvezetés részéről konkrét cél nem fogalmazódott meg. Abban gondolkodtunk közösen, hogy az első három évben el kell jutni a dobogóig, de minimálisan az első öt hely valamelyikére jó lenne odaérni.

Ez egyelőre nem valósult meg. Terveinket több dolog is befolyásolta: a Covidot ugye nem kell említenem, de mellette a visszatérő sérülés hullámokkal is meg kellett küzdenünk. Valami rontás lehet a csapaton, mert állandóan magas létszámú kerettel kezdünk a szezon elején, aztán elfogyunk. Ha esetleg valaki tud olyan mágust, aki leszedi a rontást, várjuk szeretettel az edzésen (nevet).

Ehhez lett kialakítva a keret?

Azt gondolom, hogy megyei szinten a legstabilabb kerettel rendelkezünk, minimális a fluktuáció. Nyáron, az amúgy is jó futballistákhoz újabb jó emberek csatlakoztak, akiket természetesen a célunkhoz és a filozófiánkhoz igazítottan csábítottunk ide.

Azért azt el kell mondani, hogy a futball közege finoman fogalmazva sem elegáns az anyagi vonzatot illetően. Mindenki tudja azt, hogy mi itt Halásztelken leginkább három dolgot tudunk biztosítani: hitelességet, megfelelő körülményeket és remek közösséget. Mi ezzel tudunk érvelni, a pénzzel nem. 

Viszont azt kell mondjam, egyre jobban működik ez a hármas. Mondanom sem kell, Kónya Benji nyári érkezésére sokan felkapták a fejüket a megyében.

Milyen volt a felkészülési időszak? Sikerült elvégezni a tervezett munkát és olyan formába hozni a csapatot, amely a célokhoz igazodva tud küzdeni a dobogóért?

A nyári volt az eddigi legrosszabb felkészülésünk. A tavalyi szezon nagyon hosszúra nyúlt, kevés volt a pihenő. 18 meccset tudtunk le tavasszal, ami azért amatőr szinten már sok. Ne felejtsük el, a srácok hétköznap dolgoznak és a foci a munka melletti kikapcsolódásuk része. A kesze-kusza első félév miatt én magam is engedékenyebb voltam a felkészülés során.

Ennek ellenére jól indult a szezon, de aztán mégsem úgy sikerült – legalábbis helyezést illetően – a szezon, ahogyan terveztétek. Mi történt?

Igen, a felkészülés viszontagságai ellenére jól indultunk. Aztán az Újhartyán meccs után jött egy olyan mentális gödör, amit én magam az eddigi három és fél éves edzői pályafutásom alatt még nem tapasztaltam.

Ebből kerestünk folyamatosan kiutat és az eszköztár összes elemét bevetve próbáltunk ellenszert találni a helyzetre. Amikor szinte már mindenből kifogytunk, a klasszikus megoldáshoz folyamodtam: térj vissza az alapokhoz, ami azóta is működik. 

Mi volt a megoldás?

Ezt most nem adnám ki (nevet). A lényeg, hogy mindig meg kell újulni, amihez a legjobb igazodási pontot az alapok jelentik.

Összességében közös felelősség volt mind a hullámvölgy, mind pedig a megoldás tekintetében. Én magam is adós maradtam néhány dologgal ősszel. Családi történések óhatatlanul is kihatottak az edzői szerepemre, mentálisan elfáradtam, lemerültem. Négy meccsen nem is tudtam segíteni a csapaton. Nem voltam képes olyan erővel ott lenni, mint amilyennel szerettem volna. 

De most fújok egyet és ismét húzok egy váratlant tavaszra (nevet). 

Ebben az időszakban mennyire volt könnyebbség az, hogy Peti (Gráczki Péter) segíti a munkádat?

Peti behozta a közösségbe azt, hogy végre egy egészséges szereposztásban vihetjük előre a csapatot. Ki tudok lépni a problémamegoldó és az állandó „jófej” szerepből, bármennyire is fáj. De ahhoz, hogy az edzői szerepemben még hatékonyabb tudjak lenni, ez nélkülözhetetlen a csapat érdekében. Peti mind emberileg, mind szakmailag nagyon sokat tesz a közösbe, vakon bízom benne. Sok terhet vesz le a vállamról, aminek eredményeként jobban tudok fókuszálni a szakmára.

A barátságunk régre nyúlik vissza: amikor Pestre költöztem és vidéki srácként el voltam veszve, nagyon sokat segített, amiért azóta is hálával tartozom Neki.

Mennyire látod annak realitását, hogy az utánpótlásból is felkerülhessenek játékosok? 

Azt gondolom és hiszem, hogy minden félsz nélkül be lehet tenni a fiatalokat. Vannak nagyon tehetséges srácok ma is az utánpótlásunkban, akik néha már megjelenhettek a felnőtt keretben. 

Ami szintén egy óriási pozitívum, hogy azt látom, segítik és támogatják őket a felnőttek, sőt mi több, bíznak bennük. Bízom benne, hogy hamarosan minél többen bontogathatják szárnyaikat a felnőtt keretben.

Zárásként egy utolsó kérdés: mi a terv tavaszra?

Nyerjük meg a tavaszt. Ha 15 meccs van akkor 15 győzelem a cél, aztán nézzük meg, ebből mi sikerül. Hiszem azt, hogy csak így lehet nekiállni.