Kategória: Felnőtt csapat

Felnőtt: Meccs utáni értékelések

Zsinórban 5. győzelmünket követően kérdeztük az érintetteket, hogyan látták a meccset. Lássuk!

Erik Taskovics (vezetőedzőnk): 🗣 Az első félidőben a csapat úgy állt a mérkőzéshez, ahogyan kell. Mind akaratban, mind játékban rendben voltunk. Igaz, hogy az első nagy helyzete a Dabasnak volt, de utána teljesen megérdemeltünk vonultunk két gólos előnnyel a félidőre. Második félidőben tudat alatt ott volt, hogy vezetünk. Annyit adtunk ki magunkból, ami a győzelemhez szükséges volt. Örülök, hogy lehetőséget tudtam adni több olyan játékosnak, akik eltiltásból vagy sérülésből jöttek vissza. További sok sikert a Dabas csapatának.

Kovács Sólyom (középpályánk motorja):

Az elején kicsit nehezen kezdtünk, nehezen szűrtük a passzokat. Aztán ezeket a 20. perctől már jól reagáltuk le és rengeteg labdát tudtunk szerezni, amiből aztán már dominálni tudtunk. Kicsit a második félidőre megint úgy jöttünk ki, mintha meg lettünk volna illetődve. Azt láttam a csapaton, hogy küzdött és ebben az osztályban ez nagyon meghatározó. Többnyire itt az a csapat nyer, aki jobban akar, aki jobban küzd. Szerintem ezt mi most ismét hozzátettük, és hála az égnek ezáltal meg is nyertük a meccset.

Kivűlről úgy tűnt, kifejezetten élvezted a játékot. Jól láttuk?

Jól éreztem magam nagyon a pályán. Azt gondolom, hogy sokat futottam és sok labdát szereztem, na meg megszereztem az első gólom is.

Nagyon jó sorozatban vagytok, mire lehet ez elég?

Szeretnénk minden meccset megnyerni és minél előrébb végezni a tabellán.

Dávid Tamás (második találatunkat szerző játékosunk):

Egy lelkes, sokat futó, fiatal csapat volt az ellenfél, akik nyilván szeretnének bekerülni az első csapatba. Ez látszott is rajtuk, hiszen nagyon hajtottak. De szerencsére nem hibáztunk sokat hátul, elől pedig berúgtuk a helyzeteinket, így be tudtuk húzni a mérkőzést.

Nem gyakori, hogy fejjel szerzel gólt. Hogy történt?

Igen, ez elég ritka nálam. Ez abból is látszik, hogy kétszer kellett ráfejelnem 3 méterről, hogy bemenjen. De örülök a gólomnak, bárhogy is történt. András Gáspár rárúgta a ziccert, ami felpörgött, pont elém. Sikerült megelőznöm a védőt, ráfejeltem, sajnos az oldalsó kapufát találtam el, de szerencsére visszapattant hozzám és másodjára már nem hibáztam.

Jó sorozatban vagytok, hova csúcsosodhat mindez ki?

Remélem tudjuk tartani ezt a formát. Következő három meccsen olyan ellenfeleink lesznek, akik mögöttünk állnak a tabellán. Nem lebecsülve őket, de szeretnénk minél több pontot szerezni ezeken a meccseken és úgy menni az utolsó két meccsre (Örkény és Bugyi ellen), hogy egy igazi erőfelmérő legyen a jövő szezonra nézve.

Hajrá Telek! 💙💛

Gól-esős vendégjáték

Szombat délután az ócsai sportpályán vendégszerepelt felnőtt csapatunk, ahol a Szigethalom SC ellen hatszor is mattoltuk a hazai kaput.

Volt miért törleszteni, ugyanis ősszel “sikerült” pontokat hullajtani hazai pályán, így a 3 pont megszerzése becsületbeli ügynek hatott. Hiányzóink ismét szép számmal sorakoztak a játéktéren kívül vagy éppen otthon a “betegágyban”. Régóta maródi Kovács Attila mellett sajnos Barnabás Győri is lebetegedett. Dániel Váczi még eltiltását töltve, míg Krisztián Jánvári munkahelyi kitérő miatt volt kénytelen kívülről nézni a játékot. Emellett vezetőedzőnk Erik Taskovics is távol maradt az eseménytől, így Péter Gráczki dirigált a kispadról.

Az eső áztatta talajon rögtön magunkhoz ragadtuk a kezdeményezést: 4 perc sem telt el, amikor már túl voltunk két kihagyott helyzeten. Ekkor András Gáspár még csak a felső lécet trafálta telibe, de érkezett Krisztián Nádas és oxival küldte kapuba a labdát 0-1. Támadásban maradtunk, de hiába viharzott el többször is a jobb támadó pozícióban Kulcsár Zoltán, néha még a kapu torkából is kihagytuk a kihagyhatatlant. Ahogy pedig ilyenkor lenni szokott, büntetett a “futball Istene” 1-1.

Az egyenlítő gólt követően 2 perc sem telt el, Krisztián Nádas ismét villant és 12 perc után már 1-2 állt az eredményjelzőn. Ezt követően – tanulva a hibánkból – már jobban koncentráltunk és nem hagytunk teret a hazaiaknak. Sőt. Dávid Tamás szabadrúgásból káprázatosan feltekerte a rövidbe 1-3. Krisztián Nádas viszont tarthatatlan volt és az esőben – talán félve, hogy megfázik, vagy az esőcseppeket kerülte ki folyamatosan – cikázott “fel s alá”, aztán pedig megrúgta mesterhármasát 1-4 .

Fordulást követően nem csupán az eső nem állt le, de mi sem. András Gáspár meglőtte első tavaszi gólját 1-5, majd ugyan egy hátsó hibánkat kihasználva szépítettek a hazaiak 2-5, András Gáspár úgy gondolta, ha már elindult a tavaszi henger végre, pattint még egyet 2-6. Helyzetek alapján még rúghattunk volna néhányat, de majd bemegy akkor, ha nagyon kell.

További pozitívum, hogy minden cserejátékos megkapta a lehetőséget. Az eső mellé így “gólzuhatagot” is varázsoltunk. Ellenfelünknek köszönjük a sportszerű mérkőzést és sok sikert kívánunk a továbbiakban!

Értékelések a hétvégi bajnokiról:

Péter Gráczki (pályaedzőnk meglátásai a mérkőzést követően): Ősszel pontot vesztettünk Szigethalom ellen, úgy jöttünk ide, hogy nyerni kell. Azt gondolom, maradéktalanul betartották a srácok, amit megbeszéltünk. Annyit hoztunk ki magunkból, amennyi ehhez a meccshez szükséges volt. Aminek örülök a győzelem mellett az az, hogy mindenkinek játéklehetőséget tudtam adni. Gratulálok a csapatnak és sok sikert kívánok a továbbiakban a Szigethalom SC-nek.

Krisztián Nádas (mesterhármas szerző szélsőnk): Mindenki komolyan állt a mérkőzéshez és igyekeztünk figyelmen kívül hagyni a tabellán elfoglalt helyezéseket. Ennek ellenére sokkal nehezebb volt felpörögni,mint a többi meccsen. Örülök, hogy nyertünk és annak is, hogy háromszor betaláltam, bár többet is lőhettem volna. Bízom benne, hogy a következő meccsekre ez jó hatással lesz a teljesítményemre.

András Gáspár (két gólt is szerző csapatkapitányunk): Kellemes ellenfél volt vendéglátónk az esős, zord időben. Zaklatott volt a hét, sokan hiányoztak munka miatt edzésekről, így kifejezetten értékes ez a győzelem.Utóbbi időben nem jöttek úgy a gólok, mint ősszel, de ez talán annak is köszönhető, hogy más poszton játszom és itt kevesebb lehetőségem adódik. Szerencsére sikerült meglőni tavaszi első góljaimat is, úgyhogy a győzelem mellett ezt is pozitívumként értékelem.

Kardos Ferenc (rendíthetetlen és fáradhatatlan védőnk): Kellemes játékon vagyunk túl. Sokat járattuk a labdát, végig fölényben játszottunk, nem is igazán volt hátul dolgunk.

Örülök a győzelemnek és gratulálok a csapatnak.

Hajrá Telek!

Ismét győzelem hazai pályán

A szombati munkanap és az óraátállítás igencsak megzavarta az ember bioritmusát, s ha mindez nem lett volna elég, vasárnap 12 órára lett kitűzve az újabb hazai meccsünk kezdési időpontja. A remek idő ellenben ügyesen kicsalogatta a nézősereget a lelátóra, vagy éppen a korlát mellé, hogy ropoghasson a szotyi és a tökmag. Erre tett még egy lapáttal a Húsvéti Nyuladalom forgataga, így kiváló hangulat és kifejezetten sok néző előtt futhattak ki bemelegíteni srácaink. Igazi dzsembori hangulat lengte be a Sportcentrumot.

Visszakanyarodva a focira, ismét hiányzók sora borzolta a kedélyeket: Váczi Dani eltiltás, Kovács Attila és Kónya Benji pedig sérülés miatt nem lehetett a keret tagja. Az első játékrészben immár szokásosnak mondható módon magunkhoz ragadtuk a kezdeményezést, aminek már a 20. percben meg is lett az eredménye. András Gáspár keverte meg a jobb oldalt, majd visszagurítását Dávid Tamás végtelen nyugalommal helyezte a kapuba.

Talán egy kicsit megnyugodtunk a góltól, talán a vasárnapi déli szunyóka lengte be a lábakat, vagy talán az ellen kapcsolt egy fokozattal magasabba, de ahelyett, hogy növeltük volna előnyünket, hibáztunk és máris kezdődhetett minden előlről. A szünetben 1-1 az állás.

A félidőben vélhetően fejmosás lehetett az öltözőben, mert ismét nagyobb elánnal vetettük bele magunkat a meccsbe. Ennek ellenére hátul igencsak figyelnünk kellett, hiszen mintegy falunapi flipper, néha úgy pattogott 16-osunkon belül a labda, de a védelem állta a sarat. Támadósorunk pedig hálaként beindította a támadó gépezetet és fokozta a nyomást. Nem is kellett sokat várni, mert Krisztián Jánvári nézett fel az 59. percben labdavezetés közben. Kiszúrta, hogy a bal alsó sarok labdára éhes és olyan természetességgel nyeste oda a labdát, mintha edzésen kiszállót kellene lőni (2-1). Sietőssé is vált a vendégeknek a játék, jöttek is, de nem tudták kihasználni kínálkozó lehetőségeiket. Nem is nagyon volt benne a levegőben az egyenlítés, de amikor az utolsó percben a csereként beszálló Antal Kaizer Emilio Butragueno-t meghazudtoló módon keselyűként csapott le a labdára és mattolta az üres kaput, eldőlt minden (3-1).

Fantasztikus hangulat, remek eredmény. Szép volt srácok, ez férfi munka volt.

Ellenfelünknek köszönjük a mérkőzést és további sok sikert kívánunk a bajnokságban.

https://halasztelkifc.hu/event/halasztelki-fc-vs-ujhartyan-vse/

Hajrá Telek

Gól nélkül maradtunk az éremesélyes otthonában

Tavaszi negyedik idegenbeli mérkőzésünkre szombat délután került sor, mégpedig Tápiószentmártonban, az Aranyszarvas SE Labdarúgó Szakosztály otthonában. Ahogyan a dalban is megkomponálták: “Tudtuk, hogy nehéz lesz…” érzéssel tekinthetünk vissza a tegnapra, egyet aludva a történtekre. Lássuk, milyen is volt tavaszi első – és reméljük egyetlen – vereségünk. Már a mérkőzésre vezető út is zötyögős volt, köszönhetően a nem éppen tükörsima úttestnek, úgyhogy aki késésben volt, nem itt javított menetidőt…

Ezzel ellentétben azonban a sporttelep pazar körülményeket villantott, igazi kis ékszerdobozként egy külön szigetet varázsol a településre. Két hiányzóval jelentünk meg: Kulcsár Zoltán elfoglaltságai miatt maradt távol, míg Kovács Attila térdsérülés miatt csupán a lelátóról bíztatta társait. Kezdésnek néhány helyzetecske itt-ott, aztán egy érdekes szituáció végén hátrányba kerültünk .

Történt, hogy egy hazai támadás végén az asszisztens lest jelzett, a játékvezető annak rendje és módja szerint sípjába fújt. Csakhogy nem kifelé ítélt, hanem befelé. A hazaiak köszönték szépen és szabadrúgásból megszerezték a vezetést (1-0). Ezt követően ami megmaradt fixen, az a téves ítéletek mindkét oldalra, így az elmaradt lapok helyett más irányba úszott el a meccs…. aminek eredményeként végül nálunk 3 sárgalap született 4 perc alatt, míg odaát egy piros díszelgett a félidő végére a jegyzőkönyvbe. Második etapban rögtön egy kapufával nyitottunk Dávid Tamás révén. Mentünk előre rendületlen, de meddő mezőnyfölényünk csak nem akart gólt eredményezni.

Erik Taskovics cserékkel próbált frissíteni, de a hazaiak emberhátrányban – érthetően – vezetésük megtartására rendezkedtek be. Jöttek ugyan a labdák a kapu elé jobbról, balról és hátulról is, de eget rengető, kapusbravúrt igénylő helyzet csak a meccs végén alakult ki. Ekkor a jobb felsőbe tartó közeli löketet tornázta ki földöntúli bravúrral a hazai hálóőr.

A végére még mi is kaptunk egy piros kártyát emlékbe (azt, hogy jogosan vagy sem, mindenki döntse el saját maga). Ám ami a lényeg, hogy maradt az idei első pont nélküli végeredmény. Most nem velünk volt az utolsó perc, no de sebaj, bőven lesz lehetőség javítani. Ellenfelünknek gratulálunk és további sikert kívánunk a bajnokságban. Szurkolóinknak pedig köszönjük, hogy elkísérték csapatunkat!

💪👏🙏Hajrá Telek! 💙💛

Blazepod – Intuitív alkalmazás

Együttműködési megállapodás az innovatív szemlélet jegyében.

A digitális eszközök és alkalmazások ma már mindennapjaink részévé váltak. Az viszont, hogy mindezeket tudatosan és képességeink fejlesztésére használjuk, még egy kellőképpen kiaknázatlan terület. Ebben lépett előre klubunk azáltal, hogy a tegnapi napon együttműködési megállapodást kötöttünk a Reaction Hungary Blazepod KFT-vel. Immár hivatalos partnerklubként lehetőségünk nyílik a dinamikusan fejlődő cég képességfejlesztő okoseszközeit és mobil alkalmazását tesztelni. Edzőink és játékosaink megismerkedhetnek az edzések egy új generációjával, amelyek izgalmas és szó szerint színes újdonságként még élvezetesebbé teszik a sportolást.

Blazepod Magyarország

Közösen fejlesztjük a jövő reménységeit!

Taskovics Erik – Vezető edző

Meg van még a baseball sapka?

Igen, meg (nevet).

Amikor kint voltam néhány meccsen, nekem az volt az érzésem, hogy igencsak impulzív személyiség vagy a pálya mellett. Mindezt az említett baseball sapkával együtt értelmezve akár kérdezhetném úgy is, hogy a „halásztelki Klopp” mindig ilyen?

Egyre inkább higgadtabb vagyok, vagy inkább próbálok az lenni (nevet). Sok minden másban is változtam, remélem előnyömre. Azért is vagyok ennyire impulzív és szuggesztív, hogy segítsem és motiváljam a csapatot. Ez lehet, hogy néha soknak tűnhet, vagy adott esetben nehéz befogadni, de hiszem azt, hogy így tudom kihozni a legtöbbet az emberekből.

Igyekszem belehajszolni a srácokat a sikerbe, megőrülök a középszerűségtől.

Edzői pályafutásod itt indult Halásztelken. Több, mint három év távlatából hogy ízlik ez a szakma?

Az elmúlt három évben megismerkedhettem ennek a szép szakmának a pozitív és a negatív oldalával egyaránt. Olyan nincs, hogy valamiben csak fény és pompa van, mindennek van árnyoldala is. De ezt sosem bánom, mert abból tanulhat az ember. 

Viszont az, ami egy életre el fog kísérni, az a közösség, ami itt a futball berkein belül épült.

Mi az ami motivál az edzősködésben?

Amikor elkezdtem ezt az egészet nem volt különösebb egyéni célom. Természetesen az, hogy képezzem magam, hogy fejlődjek, az mindig jellemző volt Rám, bármit is csináljak.

Az edzősködésben leginkább az fogott meg, hogy ezáltal  benne tudtam maradni a labdarúgásban és, hogy azt csinálhatom, amit a legjobban szeretek, csapatot építhetek. Az pedig, hogy mindezt itthon, Halásztelken tehetem meg, hab a tortán.

Ezek szerint nagy hangsúlyt fektetsz a közösség erejéből fakadó lehetőségek kiaknázására?

Hiszem azt, hogy együtt tudunk csak sikeresek lenni, ezért mindenkinek bele kell tennie a sajátját a közösbe. A végső döntést természetesen én hozom meg.

Közösen kell, hogy kijelöljük például a célt, mert ha nem egyeznek a célok, akkor abból nem lesz siker. Ha nem ugyanazt érzi a csapat egésze, mint én, akkor ott óriási szemléletbeli különbségek vannak. Ha én például felül, míg a csapat alul értékeli a példánál maradva az elérendő helyezést, akkor ott nagy elcsúszások lehetnek és az közel sem egészséges. Viszont ha meg van ez a fajta a balansz, akkor működőképes a közösség.

Balanszban szokott lenni, vagy balanszba hozod ezt?

Részben a motivációm és a sikeréhségem köré igyekszem olyan embereket gyűjteni, akik hasonlóképpen gondolkodnak. Ez szerencsére jellemzően sikerül. Az első és legfontosabb – teljesen mindegy, hogy mit csinálsz az életben – a gondolkodás. A csapatot illetően is az a legfontosabb, hogy tudjon a játékos gondolkodni, hogy akarja a sikert. Aki ezzel nem tud azonosulni, az nem idevaló.

Mivel csapatban gondolkodom, fontosabb egy játékos karaktere, mint az, hogy a fülén is táncoltatja ugyan a labdát, ellenben nem illik emberileg a csapatba.

A csapatépítés mellett mennyire van lehetőség „szakmázni” ezen a szinten?

Rajtam a felelősség, hogy minél élvezetesebb és kihívásokkal teli edzéseket csináljak és ez szerencsére szintén motivál.

Meg van a „hurkák-kolbászok” örömfocinak is a varázsa, de az csak pillanatnyi kikapcsolódás. Ha céljaid vannak, akkor tudsz és akarsz is beletenni szakmát. 

Olyan keretem van, akik szinte kivétel nélkül arról álmodoztak gyerekkorukban, hogy profik lesznek és világbajnoki döntőben győztesen jönnek le a pályáról. Ilyen-olyan okokból ugyan, de ezek a víziók nem valósulhattak meg, de azok a vágyak nem tűntek el. Ha ezekből a vágyakból akár csak egy picit is vissza tudok adni például egy modern labdás gyakorlattal és látom a csillogást a szemükbe, az jó érzés. Ha pedig csillog a szem, fejlődnek.

Szezon értékelő

Milyen célokkal vágtatok neki az őszi szezonnak? 

A cél mindig az, hogy évről évre jobbak legyünk. Klubvezetés részéről konkrét cél nem fogalmazódott meg. Abban gondolkodtunk közösen, hogy az első három évben el kell jutni a dobogóig, de minimálisan az első öt hely valamelyikére jó lenne odaérni.

Ez egyelőre nem valósult meg. Terveinket több dolog is befolyásolta: a Covidot ugye nem kell említenem, de mellette a visszatérő sérülés hullámokkal is meg kellett küzdenünk. Valami rontás lehet a csapaton, mert állandóan magas létszámú kerettel kezdünk a szezon elején, aztán elfogyunk. Ha esetleg valaki tud olyan mágust, aki leszedi a rontást, várjuk szeretettel az edzésen (nevet).

Ehhez lett kialakítva a keret?

Azt gondolom, hogy megyei szinten a legstabilabb kerettel rendelkezünk, minimális a fluktuáció. Nyáron, az amúgy is jó futballistákhoz újabb jó emberek csatlakoztak, akiket természetesen a célunkhoz és a filozófiánkhoz igazítottan csábítottunk ide.

Azért azt el kell mondani, hogy a futball közege finoman fogalmazva sem elegáns az anyagi vonzatot illetően. Mindenki tudja azt, hogy mi itt Halásztelken leginkább három dolgot tudunk biztosítani: hitelességet, megfelelő körülményeket és remek közösséget. Mi ezzel tudunk érvelni, a pénzzel nem. 

Viszont azt kell mondjam, egyre jobban működik ez a hármas. Mondanom sem kell, Kónya Benji nyári érkezésére sokan felkapták a fejüket a megyében.

Milyen volt a felkészülési időszak? Sikerült elvégezni a tervezett munkát és olyan formába hozni a csapatot, amely a célokhoz igazodva tud küzdeni a dobogóért?

A nyári volt az eddigi legrosszabb felkészülésünk. A tavalyi szezon nagyon hosszúra nyúlt, kevés volt a pihenő. 18 meccset tudtunk le tavasszal, ami azért amatőr szinten már sok. Ne felejtsük el, a srácok hétköznap dolgoznak és a foci a munka melletti kikapcsolódásuk része. A kesze-kusza első félév miatt én magam is engedékenyebb voltam a felkészülés során.

Ennek ellenére jól indult a szezon, de aztán mégsem úgy sikerült – legalábbis helyezést illetően – a szezon, ahogyan terveztétek. Mi történt?

Igen, a felkészülés viszontagságai ellenére jól indultunk. Aztán az Újhartyán meccs után jött egy olyan mentális gödör, amit én magam az eddigi három és fél éves edzői pályafutásom alatt még nem tapasztaltam.

Ebből kerestünk folyamatosan kiutat és az eszköztár összes elemét bevetve próbáltunk ellenszert találni a helyzetre. Amikor szinte már mindenből kifogytunk, a klasszikus megoldáshoz folyamodtam: térj vissza az alapokhoz, ami azóta is működik. 

Mi volt a megoldás?

Ezt most nem adnám ki (nevet). A lényeg, hogy mindig meg kell újulni, amihez a legjobb igazodási pontot az alapok jelentik.

Összességében közös felelősség volt mind a hullámvölgy, mind pedig a megoldás tekintetében. Én magam is adós maradtam néhány dologgal ősszel. Családi történések óhatatlanul is kihatottak az edzői szerepemre, mentálisan elfáradtam, lemerültem. Négy meccsen nem is tudtam segíteni a csapaton. Nem voltam képes olyan erővel ott lenni, mint amilyennel szerettem volna. 

De most fújok egyet és ismét húzok egy váratlant tavaszra (nevet). 

Ebben az időszakban mennyire volt könnyebbség az, hogy Peti (Gráczki Péter) segíti a munkádat?

Peti behozta a közösségbe azt, hogy végre egy egészséges szereposztásban vihetjük előre a csapatot. Ki tudok lépni a problémamegoldó és az állandó „jófej” szerepből, bármennyire is fáj. De ahhoz, hogy az edzői szerepemben még hatékonyabb tudjak lenni, ez nélkülözhetetlen a csapat érdekében. Peti mind emberileg, mind szakmailag nagyon sokat tesz a közösbe, vakon bízom benne. Sok terhet vesz le a vállamról, aminek eredményeként jobban tudok fókuszálni a szakmára.

A barátságunk régre nyúlik vissza: amikor Pestre költöztem és vidéki srácként el voltam veszve, nagyon sokat segített, amiért azóta is hálával tartozom Neki.

Mennyire látod annak realitását, hogy az utánpótlásból is felkerülhessenek játékosok? 

Azt gondolom és hiszem, hogy minden félsz nélkül be lehet tenni a fiatalokat. Vannak nagyon tehetséges srácok ma is az utánpótlásunkban, akik néha már megjelenhettek a felnőtt keretben. 

Ami szintén egy óriási pozitívum, hogy azt látom, segítik és támogatják őket a felnőttek, sőt mi több, bíznak bennük. Bízom benne, hogy hamarosan minél többen bontogathatják szárnyaikat a felnőtt keretben.

Zárásként egy utolsó kérdés: mi a terv tavaszra?

Nyerjük meg a tavaszt. Ha 15 meccs van akkor 15 győzelem a cél, aztán nézzük meg, ebből mi sikerül. Hiszem azt, hogy csak így lehet nekiállni.