U7-es csapatunk edzője

Annak, aki Téged ismer, vélhetően az atlétika és a futás ugrik be először veled kapcsolatban és csak ezt követően a foci. Melyik sportág talált meg először?

Soroksáron kezdtem atletizálni, még gyerekként. Időközben elköltöztünk és sajnos nem volt lehetőségem ezt versenyszerűen folytatni. Hiányzott a rendszeres edzés és a versenyzés is. Ekkor jött a foci és lett az életem része. Természetesen azért a futás megmaradt, hiszen a labdarúgó edzések mellett rendszeresen jártam futni is.

Akkor a pályán nem volt gond a futással?

Nem (nevet). Én voltam a leggyorsabb és én futottam a legtöbbet a csapatban. Megyei I. osztályban játszottam, de a pénztelenség miatt sajnos megszűnt a klub és aztán már nem láttam benne perspektívát. Maradt a kispálya.

Ha visszatekintek az eddigi időszakra, akkor elmondhatom, hogy folyamatosan jelen volt az életemben a labdarúgás, azonban meg kell mondjam, a futás mindig is központi szerepet töltött be nálam.

Hogyan lettél labdarúgó edző?

Alapvetően pedagógus, református hittan tanár vagyok, nagyrészt felsősöket tanítok. 

Itt a klubnál kezdtem a labdarúgó edzősködést. Előtte, 2012-ben amikor bejött az intézményi Bozsik-program az iskolába, akkor Horváth Miklós kért meg, hogy segítsek neki. Aztán amikor Ő elment,  nálam maradt a csapat és vittem egyedül. Hat évet voltam az U7-es korosztályban, aztán tartottam egy év szünetet. Úgy alakultak a dolgok, hogy visszacsábítottak egy év pauza után és azóta itt vagyok.

Mekkora létszámmal tudsz dolgozni? Mennyi gyerek választja ennyi évesen a focit?

Amikor átvettem a csapatot, akkor nulláról indultunk, mert mindenki felment az U9-es korosztályba. Az első edzésen voltunk 3-an, aztán szépen lassan elkezdtek szállingózni a gyerekek. Azért jó így indulni, mert akik huzamosabb ideig járnak, megtanulják a kereteket és az újak ebbe könnyebben tudnak beilleszkedni, tulajdonképpen tudnak mintákat követni. 

Szeptemberben 5-6 gyerekkel kezdve tavaszra 15-16 főre szoktunk általában bővülni. Ha van egy jó alap húzóerő, akkor abba könnyen be lehet illeszkedni.

Jelenleg ha mindenki jelen van, akkor 10-11-en lennénk edzéseken, de sajnos az utóbbi időben a járvány keresztülhúzta ezt az ideális állapotot. Ahogyan említettem, a kívánt létszám 15-16 fő lenne, reméljük folyamatosan bővülünk és lesz ennyi gyerekünk. Ennél több gyerek már a minőség rovására mehet egy edző esetén.

Mi jellemző erre a korosztályra?

Ebben a korban a figyelem-koncentráció még elég rövid. Ráadásul egy-két év különbség is igen markáns tud lenni. Emellett az azonos korú gyermekeknél is lehet eltérés akár figyelemben, akár mozgásban.

Éppen ezért igyekszem arra is figyelni, hogy próbáljam differenciálni a gyerekekkel végzett feladatokat és mindenkinek a számára megfelelő nehézségű, illetve típusú feladatokat részesítsem előnyben. Így nem ritka, hogy több csoportra bontom a gyerekeket az edzésen és így végezzük a különböző gyakorlatokat. Igyekszem mindenkinek olyan feladatot adni, amivel meg tud birkózni, hogy meglegyen a sikerélmény, és a fejlődés is személyre szabottabb legyen.

Hogy lehet a figyelmet fenntartani a gyerekeknél úgy, hogy fejlődjenek is?

Fontos a játék ebben a korban. Ami a gyerekeknek játék, az elég komoly fejlesztő szerepet is be tud tölteni. Például az ún. „fogó játék” rendszeres visszatérő elem az edzéseken. Ez a játék fejleszteni tudja például a térbeli tájékozódást vagy a figyelem-koncentrációt is (pl.: hol van a fogó, vagy ha kettő van akkor kétfelé kell figyelni stb.). 

A labdás gyakorlatoknál nagyon fontos, hogy minden gyereknél legyen labda. Érezzék a játékszert, hiszen így tudnak ügyesebbé válni. Prioritás nálam, hogy a gyerekeknek minél több labdaérintésük legyen.

Mennyire van jelen ezekben a korosztályokban a „szülői aktivitás”?

Ebben a korban még ott vannak a szülők, ami nagyon jó és hasznos, hiszen azért mégiscsak kicsik a gyerekek. Mindig megbeszélem előzetesen a szülőkkel, hogy a gyerekek érdekében ne szóljanak bele az edzésekbe vagy a meccsekbe. Fontos, hogy ne zavarjuk össze a gyerekeket. Ezeket a dolgokat mindig az elején rendezzük és azt gondolom, hogy ez működik. Azt veszem észre, ebben is fejlődünk. Az idei Bozsik-tornákon – a korábbiakhoz képest – kevésbé voltak jellemzőek a bekiabálások.

Igyekszem a gyerekeket néha irányítani az edzések végén lévő „meccsezések” során, hiszen azért a végére koncentrációban elfáradnak, így egy-egy figyelemfelhívó utasítás jól tud jönni számukra. De alapvetően hagyom, hogy játszanak. Ennek pedig az a célja, hogy tanuljanak meg egyedül döntéseket hozni. Emiatt sem szeretem a szülői aktivitást (nevet).

Mi a cél ebben a korosztályban?

Ebben a korosztályban a játék megszerettetése a lényeg, hiszen jellemzően számukra még csak ők vannak és a labda. Ha a gyerek megkapja a labdát és eldönti, hogy vezetni fogja a labdát vagy éppen cselezni fog, az a gyerek számára már egy komoly döntés.

Mi a kulcs? Mivel lehet megszerettetni a játékot?

Egyrészt világos és egyértelmű szabályok kellenek. Az első edzésen mindig elmondom a gyerekeknek, hogy érezzék jól magukat, de figyelniük kell az edzőre és igyekezzenek a feladatokat megcsinálni.

Fontos, hogy ismernünk kell a korosztály sajátosságait. A kulcs abban rejlik, hogy hogyan érted meg a gyerekeket és hogyan érteted meg velük magad.

Tudomásul kell venni azt is, hogy kellenek olyan játékos gyakorlatok is, amikor nem teljesen a labdára koncentrálnak a gyerekek, hanem más típusú feladatok mentén adunk élményeket számukra. Ebben a korban a monotónia tűrés még kifejezetten alacsony, ezért sokféle gyakorlatot érdemes betárazni.

Emellett azt is el kell fogadni, hogy a gyerekeknek is lehetnek rossz napjaik. Ez fontos része a megértésnek, így nem ritka, hogy megpróbálok a végére járni problémáiknak, akár a szülőkkel közösen azért, hogy megértsem őket.

Mekkora a fluktuáció?

Mostani srácok nagyon lelkesek, remélem maradnak is a labdarúgás mellett.

A korosztályt illetően változóak az okok a lemorzsolódást illetően. Van olyan, eset, amikor a gyerek egyszerűen csak azt mondja otthon, hogy épp nem akar menni edzésre, a szülő pedig támogatja ebben, ami nem feltétlenül jó. Mert lehet, hogy adott pillanatban otthon éppen játszik vagy tévézik, de aztán ha eljön az edzésre, itt is jól érzi magát. Ha a szülő ebben partner, akkor könnyen lemorzsolódik a gyerek. Ha mégis elhozza a szülő, megbeszéljük mi a probléma és megnézzük, hogy az edzésen jól érzi-e magát a gyerek. Ha igen, akkor kézenfekvő, hogy csak az adott pillanatnak szólt a távolmaradási szándék. Ha mégsem, akkor megnézzük néhány edzésen és ha továbbra sem működik a „kémia”, akkor be kell látni, hogy nem a foci a gyerek sportja. De ha a szülő túl gyorsan beadja a derekát, akkor nem csak a fociban fog lemorzsolódni majd a gyereke.

További ok lehet a lemorzsolódásra az is, hogy maga a szülő sem tartja fontosnak azt, hogy rendszeresen járjon a gyereke edzésre. Volt már példa arra, hogy a gyerek kifejezetten ügyes volt, de  a szülőt nem igazán érdekelte mindez.

Említetted, hogy eddig mindig ezzel a korosztállyal dolgoztál. Nem motivál más korosztályban kipróbálni magad?

Azt gondolom, hogy nagyon jól megértetem magam ebben a korosztályban a gyerekekkel. Nem is igazán érzek affinitást magasabb korosztályhoz a fociban. Atlétikában igen, hiszen ott azért magasabb korosztályokat is edzek, de a fociban ez a korosztály tökéletes számomra.

Ha már atlétika: próbálod esetleg becsempészni a fociba azt a rengeteg tapasztalatot, amit atlétika terén szereztél?

Hiszem azt, hogy az atlétikának van helye és szerepe a mai labdarúgásban. Ha megnézed a mai focit, azt láthatod, hogy az atletikus képességek nagyon dominánsak. Kondicionálisan a világ élmezőnye már messze van tőlünk. Ez egészen onnan indul, hogy ha valaki a labdarúgásban jó kondíciót szeretne elérni, annak az az alapja, hogy azt futással kell megoldani. Ez a mérsékelt aerob mozgás, közepes intenzitású folyamatos futás az, ami a leginkább fejleszti a szív és érrendszert, az izmok kapilarizációját, jót tesz az izmoknak, szalagoknak, csontozatnak. Ezekkel a dolgokkal meg lehet alapozni a játékosokat, hogy egyrészt kondicionálisan jobbak legyenek, másrészt pedig a sérülések elkerülésében is nagyon hasznos szerepet tud játszani ez a típusú mozgás.

Nem győzöm hangsúlyozni, hogy mennyire fontos a bemelegítés, amit én magam is alkalmazok az U7-es edzéseken. No persze nem a korosztályi sajátosság miatt, hanem azért, hogy tanulják és szokják meg már ebben a korban azt, hogy az edzésnek része a bemelegítő és a levezető mozgás.

Más korosztályoknál is kiegészítő edzés tud lenni az atlétika?

Volt rá példa korábban, hogy az edzések elején futós-koordinációs gyakorlatokat végeztünk más korosztályokban. Sok helyen sajnos a testnevelés alsó tagozatban nincs  a helyén, így aztán később a hirtelen növekedést az izmok nem mindig tudják lekövetni. Ezek pedig később sérülésekhez vezethetnek.

Emellett a labdarúgóknál érdemes hangsúlyt helyezni robbanékonyság fejlesztésére, amelyet az atlétikában ismert módszerek igencsak tudnak katalizálni.

Mi a sikerkritérium ebben a korosztályban?

Nem a tornák eredményeinek számszerűségén van a hangsúly. Leginkább azon, hogy elindultunk A-ból, elértünk B-be és látom a fejlődést, akár egyéni akár csapat szinten egyaránt. Ha látom a tudatosságot, hogy a gyermek oda akarta passzolni és ezt meg is tette, az siker. De a legapróbb dolgok is sikerként könyvelhetők el és igyekszem is e szerint értékelni.

Az is eredmény, ha egy szülő lehozza a gyerekét edzésre, mert azt hallotta, hogy itt jók az edzések. Az is siker ha szeretnek idejárni a gyerekek, ez kifejezetten jól tud esni (nevet).

Az is siker, ha a szülők visszajelzései pozitívak és mindenben partnerek, hozzák a gyerekeket edzésre, tornákra.

Az is jó élmény, amikor úgy jönnek le a pályáról a srácok a Bozsik-fesztiválon, hogy milyen jó volt és mikor lesz a következő.