Ács Gusztáv

Interjú a Halásztelki Futball Club elnökével

I.rész: Foci és a kezdetek

Azt mondom 1989. május 21. Mi  jut eszedbe erről a dátumról??

Rögtön egy nehéz kérdés már az elején.

Segítek egy kicsit, ekkor léptél pályára először az NB1-ben.

Valóban, így már rémlik valami, igen. Az az igazság, hogy kicsit bajban vagyok ezekkel a régi futballista emlékekkel, mert nem nagyon szoktam erről nosztalgiázni. Néha amikor összejövünk a régi csapattársakkal és elindul a „sztorizgatás”, akkor villan be a „ja tényleg, ez is volt” érzés és jönnek elő az emlékképek. Szép volt, jó volt, de elmúlt.

Azért ha lehet, egy kicsit mégis érintsük a futballista karriered. Sokan talán nem is tudják, hogy azért komoly focis múlt van mögötted: 190 NB1-es és számtalan NB2-es mérkőzés, valamint egy magyar bajnoki cím is ott díszeleg a képzeletbeli statisztikai adatlapodon. 

Nyíregyházán nevelkedtem, az akkor induló Nyírsuliban, majd jártam végig a korosztályokat és váltam NB2-es játékossá. Katonaként kerültem a Honvédhoz, bemutatkozhattam az első osztályban és ott lehettem magyar bajnok. Másfél év után a katonaságból történő leszerelés egyúttal válaszút elé is állított: hívtak vissza Nyíregyházára és a Csepel is invitált. A döntő érv végül a kettő között a szerelem volt. Akkor ismertem meg a feleségem és mégiscsak egyszerűbb volt úgy udvarolni, hogy nem az ország keleti végében vagyok.

Az élet pedig utólag igazolta, hogy jó döntést hoztam. Öt évig voltam Csepelen, az egy nagyon jó időszak volt. Az első két évben még NB2-es csapat tagjaként, aztán sikerült feljutni az első osztályba. Ezt követte Dunaújváros, ahol szintén sikerült kivívni az NB1-es tagságot, majd végül visszatértem a kezdetekhez Nyíregyházára, ahol két és fél év után befejeztem a profi karriert. Ezt követően kerültem Halásztelekre és azóta is itt élek, immár 21 éve.

Hogyan lett a focista karrierből „elnökség”?

2007-ben volt egy közgyűlés, ahol lemondott az akkori elnök. Felkértek, hogy mivel úgyis állandóan a sporttelepen vagyok – akkor még levezetésként fociztam, valamint a büfét üzemeltettem – ugyan legyek én az elnök.

Azt azért tudni kell, hogy akkor az elnökség a maihoz képest nagyon egyszerű dolog volt. Egy felnőtt, egy öregfiúk, egy ifi és egy serdülő csapat jelentette a klubot. Akkor még csak a két első pálya volt meg, a mostani lelátó helyén pedig egy domb díszelgett. Nem volt öntözőrendszer és világítás sem. Például úgy tartottuk az edzéseket télen, hogy kihúztunk az épület sarkától egy nagyobb reflektort hosszabbító segítségével, ami aztán le volt téve a pálya szélére. Kijelöltük a kispályát az edzéshez, amit a reflektor nagyrészt bevilágított. Ha a labda egy kicsit távolabb pattant, akkor azt már vészesen lehetett látni. Legalább pontosabbak voltak a passzok és a lövések.

A pályák öntözőrendszerét például három slag jelentette. A dombról lehetett meglocsolni az egyik, majd a másik pályát, bujkálni kellett a korlátok alatt, húzni-vonni a slagot a nem kevés területen, s mindezt rendszeresen. De nem volt semmi gond, az egy ilyen időszak volt.

Az évek alatt lépésről lépésre próbáltuk fokozatosan fejleszteni a sportcentrumot, a lehetőségekhez mérten. Eltűntettük a dombot a két pálya közül, lett lelátó, kialakításra került a színpad és ma már a legkisebbek is jól érezhetik magukat a játszótéren. Emellett lehet kosárlabdázni, de a nemrég kialakításra került kondipark is sportolásra motiválja a helyieket. 

Ki kell azonban emelnem, hogy mindez az önkormányzat hathatós támogatása nélkül nem valósulhatott volna meg. Köszönettel tartozom azért, hogy az önkormányzat korábban és most is igyekszik lehetőségeihez mérten segíteni. 

II.rész: Múlt, jelen és jövő

Kanyarodjunk rá a sportklubra és az edzési, versenyzési körülményekre. Az egyre növekvő egyesületi létszámnak milyen feltételek biztosítottak jelenleg?

Nem csak a sportcentrum, de ugyanígy a sportklub is lépésről lépésre fejlődött. Most már elmondható, hogy három pályánk van ellátva világítással és öntözőrendszerrel, van eredményjelzőnk, van műfüves kispályánk, illetve a hátsó nagy pálya mellett szintén van egy szabad füves terület. Ez utóbbinál a tervek szerint letelepítünk majd két kézilabda kaput és szabadon lehet „kispályázni” annak, aki szeretne.

Tervben volt korábban például nagy műfüves pálya kialakítása is, azonban ez annak anyagi vonzata miatt végül sajnos nem került megvalósításra. Egy ilyen pálya az egész éves edzés lehetőségeinket tudta volna megkönnyíteni. A rendszeres és szakszerű pályamunkának köszönhetően szerencsére a füves pályáink egész jó minőségűek. Például a Budafok felnőtt csapata is gyakran használta a pályánkat edzésekre. A téli időszakon kívül ezeken a jó minőségű füves pályákon tudjuk fogadni edzőmeccsre az ellenfeleinket, akik aztán a hideg időszakban viszonozzák műfüvön a vendéglátást. Persze, ha úgy alakulna, akkor nem ugranánk el egy nagy műfüves pálya kialakítása elől, de ez jelenleg nem realitás.

Sajnos a zárt téri edzés vagy versenyeztetés lehetősége a környéken is elég kritikus. Így nagy segítség volt a Bocskai István Református Oktatási Központ felajánlása, hogy az újonnan készült műfüves pályát, amelyen buborék van, használhatja az utánpótlásunk a téli időszakban. Ezúton is ismételten köszönettel tartozunk a lehetőségért.

Hogyan és miből lehetett ezeket a fejlesztéseket megvalósítani?

Amíg nem volt TAO, addig a helyi vállalkozók segítségével együtt igyekeztünk folyamatosan mindig valamit fejleszteni. Aztán a TAO-val valamelyest rendezettebb és tervszerűbb lett az egész, könnyebb lett a fejlesztések kivitelezése. 

Azt gondolom, hogy az ilyen kisebb egyesületek, mint a Halásztelki FC számára, nagy segítség tud lenni ez a finanszírozási forma. A TAO segítségével minden évben lehetett valamit fejleszteni. Nem kell nagy dolgokra gondolni. Egyik évben sikerült megvalósítani az egyik pályán az öntözést, másik évben a világítást, vagy egy újabb alkalommal a kis műfüves pályát.

Idén tavasszal egy teqball asztalt fogunk kihelyezni, úgyhogy ez az innovatív játék is kipróbálható lesz a sportcentrumban.

Az egészen kicsiktől a már tapasztalt idősebb labdarúgókig 9 csapat, közel 200 játékosa rúgja a labdát, edz és versenyez. Ezzel nyugodtan mondhatjuk, hogy a város sport szempontjából legmeghatározóbb, legtöbb embert megmozgató egyesülete. Mennyire van jelen az önkormányzat a mindennapokban?

A működés és a fejlesztések az önkormányzat, valamint helyi vállalkozók segítsége nélkül nem valósulhattak volna meg.

Nálunk eleve a városi bevételek is alacsonyabbak, ezáltal a sporttámogatás is kisebb, mint néhány környező településen. Mindemellett azonban azt is ki kell emelni, hogy a város a lehetőségekhez mérten maximálisan igyekszik támogatni a sportot, köztük a focit is. Azt gondolom, hogy ha ma valaki kimegy a sportcentrumba, az normális körülményekkel találkozik, ahova nyugodtan elengedheti a szülő a gyermekét edzeni.

Az önkormányzat mellett szerencsére mindig is jelen voltak olyanok, akik segítették a működést. Fontosnak tartom, hogy akik sokat tettek önzetlenül a klubért, de  már nincsenek közöttünk, az emlékeiket őrizzük és ápoljuk szellemiségüket. Nem titok, hogy tervben van egy külön emlékfal létrehozása a klubházban irántuk tanúsított tiszteletünk jeleként.

A körülmények tehát rendezettek és talán kijelenthető, vonzóak is lehetnek akár az utánpótlás, akár a felnőtt játékosok számára. 

Igen, ez abszolút így van. Ha a felnőtt csapatot nézem, ide nem tud olyan játékos jönni, aki ebből pénzt akar keresni. Mi azt tudjuk adni, hogy jók a körülmények és van egy remek közösség.

Hogyan alakult az idei szezon felnőtt csapatunk számára?

Konkrét számszerű cél nem volt megfogalmazva és elvárásként a csapat elé támasztva. Titkon én reménykedtem egy jó őszben, látva a keret játékosállományát. Tudás és képességek alapján egy jobb szereplés reálisabb lett volna, de ez most nem jött ki. Én bízok benne, hogy tavasszal jobb lesz, mert a keret alkalmas rá és bőven előre lépünk a jelenlegi 11. helynél.

Az öregfiúk idén is elhozták a Fradit és olyan csapatok ellen léptek pályára, mint a Honvéd, vagy az MTK. Mellettük meg kell még említeni az Old Boys csapatot is, amelynek keretében szintén egy összetartó közösség, jó hangulatú mérkőzéseit láthattuk ősszel.

III.rész: Utánpótlás

Jelenleg hat utánpótlás korosztályban rúghatják a labdát a fiatalok Halásztelken (U7, U9, U11, U13, U16 és U17). Mi jellemző Halásztelken az utánpótlásra?

Közel 100 gyerek sportol ma az utánpótlásban, de gyerekből sosem elég. Célunk, hogy minél több halásztelki és környékbeli gyerek focizzon az utánpótlás csapatainkban.

Ha az ovifocit is ideveszem, akkor tulajdonképpen már egészen kicsi kortól igyekszünk megszólítani a helyi gyerekeket a labdarúgással. 

Fő célunk, hogy sportolási lehetőséget biztosítsunk és saját nevelésű gyerekeink eljussanak a felnőtt csapathoz. Minden gyerek számára adott az a képzés és feltételrendszer, ami ehhez szükséges. 

Ha valaki viszont kiemelten tehetséges és affinitása is van a komolyabb szintű versenysportot illetően, annak természetesen nem szeretnénk útjába állni, sőt támogatjuk is abban, hogy kipróbálhassa magát. Azt gondolom, hogy ha valamely gyerekünk eligazol egy nívósabb, akár NB1-es klub utánpótlás csapatához – amire volt is már példa – az egy picit talán a klub érdeme is. Vannak kapcsolataink és együttműködési lehetőségeink, amelyek révén – ha annak van realitása – olyan helyre tudjuk irányítani a gyereket, ahol tovább tud fejlődni egy magasabb szinten. 

Figyelünk arra, hogy úgy képezzük és neveljük a srácokat, hogy megállják a helyüket akár magasabb szinten is.

Viszont azok a gyerekek, akik nem az élsportra szeretnék feltenni életüket, ugyanakkor szeretik a sportot, a futballt és a jó közösséget, azoknak pedig adott a lehetőség, hogy helyben, szervezett keretek között focizhassanak és versenyszerűen sportolhassanak. Azt gondolom, hogy még mindig van annak még egy közösség- és jellemformáló szerepe, amikor anya, apa, rokonok, haverok, barátok, osztálytársak vagy ismerősök kijönnek és szurkolnak a fiataloknak. 

Hogyan értékeled ezt az évet utánpótlás szempontból? 

Sajnos a versenyrendszer nem éppen a legoptimálisabb. Nincsenek meg a feltételek ahhoz, hogy minden korosztályban lehessen játszani és ne két-három évvel idősebbek ellen kelljen megmérettetni magukat a gyerekeknek. Nem dúskálunk az anyagiakban, ezért a korosztályokhoz köthető normatív támogatások elég meghatározóak, ami behatárolja a versenyeztetést is. Mivel utánpótlásról beszélünk, ez azért korántsem ideális, hiszen itt azért még nagyon sokat tud számítani egy-két év is. Ha ezeket az éveket kevésbé sikeres hétvégék jellemzik, akkor egy idő után még a legkitartóbbak lelkesedése is elillanhat. 

Most ebben ott tartunk, hogy jelenleg az U17-es a legidősebb utánpótlás korosztályunk, akik még egészen pici gyerekként itt kezdték a focit. Szeretnénk őket itt tartani, hiszen jelenleg is a kiemelkedőnek számító regionális bajnokságban szerepelnek és egészen kiválóan. Az a tudatosság, ami látszik rajtuk, öröm nézni a játékukat. De ez alapvetően a többi korosztályra is igaz. 

Nagyon jó a szakmai munka nálunk, kifejezetten meg vagyok az edzőkkel elégedve. Nyilván vannak kevésbé jól sikerült szituációk vagy hibák, mint mindenhol, de alapjaiban véve örülök, hogy ilyen edzőink vannak. 

Ha egy gyerek ma úgy dönt, hogy szeretne Halásztelken focizni, vagy éppen a szülőnek szimpatikus mindaz, ami a halásztelki utánpótlást jellemzi, akkor van lehetőség jelentkezni a csapatokba?

Ma már nagyon felgyorsult a világ. Én annak idején 9 évesen kezdtem a foci alapjait, ma pedig a gyerekek ennyi idősen 3-4 éve járnak edzésre. De ez nem azt jelenti, hogy bárki lekésett volna bármiről is. Jelenleg a különböző korosztályoknál a létszám is eltérő, amelyeket szintén meg kell tudnunk oldanunk. Ez viszont nem egyszerű. 

Én hiszem azt, hogy az itt lévő infrastrukturális feltételek és körülmények, az összetartó közösség és nem utolsósorban a képzési színvonalunk vonzó tud lenni környékbeli gyerekeknek ahhoz, hogy nálunk játszanak, vagy akár azon halásztelki srácoknak is, akik jelenleg máshol játszanak. Természetesen azon gyerekek előtt is nyitva áll a sportcentrum kapuja, akik még csak ismerkednének a játék alapjaival. 

Úgyhogy a kérdésre a válaszom egy határozott igen.

Ha jól tudom korábban is fontos szerep jutott az utánpótlásnak. Évekig volt országos hírű utánpótláskupa nálunk, ahol több élvonalbeli egyesület utánpótlás korosztálya tette tiszteletét és egy jó hangulatú tornán pattogott a labda több száz gyerekkel.

Igen, egészen 2017-ig évente rendeztük meg a Németh Ferenc Emléktornát, ahol U9 és U11-es korosztály labdarúgó palántái rúgták egész nap a labdát. 32 csapattal 6 pályán folytak a küzdelmek olyan résztvevőkkel, mint pl.: Fradi, Újpest, Debrecen, MTK stb. Ez egy komoly és összetett szervező munkát igényelt, de egy idő után már nem volt rá sem idő, sem pedig energia, hogy tovább vigyük ezt a remek hagyományt. Nagyon sajnálom, hogy nem folytatódott azóta, de remélem ez is változik hamarosan. Tervezzük, hogy tavasszal – ha egyelőre nem is ekkora létszámú körrel – de újraindítjuk az utánpótlás tornát.

Jól látom, hogy fontos Számodra az utánpótlás-nevelés?

Azt gondolom, hogy a mai világban fontos az, hogy a gyerekek a sport révén ismerjék meg a közösséghez tartozás örömét. Azt, hogy a kitartás és a szorgalmas gyakorlás eredménnyel párosul, vagy éppen azt, hogy egy vereség is tudja építeni az embert. Nem csak edzésekről és meccsekről szól ez, hanem a felnőtté válás hosszú útjának jellemformálásáról is. Nem csupán focistákat szeretnénk képezni, hanem igyekszünk nevelni is a gyerekeket, hogy jobb emberré válhassanak. 

Persze a lényeg az, hogy a gyerekek szeressék a játékot, élvezzék a focit. Amikor látom a srácainkat edzeni, vagy éppen meccselni, mindig örömmel tölt el, hogy mennyire ügyesek és alázatosak a sport iránt.