Győzelem Tápiószelén

Felnőtt: Parádé Tápiószelén

Harmadik tavaszi fordulóra készülhettünk szombaton a mennyei megyei bajnokságban, ahol a változatosság kedvéért ismét utaznunk kellett. Eddig azért nem sikerült olyan rosszul az első két vendégszereplés, hiszen a lehetséges hat pontból négyet behúztunk. Méltán bízhattunk abban, hogy az eddig nem éppen fényesen szereplő Tápiószele otthonában sikerül tovább fokozni eddigi teljesítményünket.

Ugyanakkor arra is kellett figyelnünk, hogy a kötelező győzelmek mindig nehéznek ígérkeznek és kifejezetten veszélyesek tudnak lenni, ha már közhelyeket kell puffogtatni. Múlt héthez képest Kulcsár helyett Kardos került a jobb oldali védő pozícióba, míg az előző két meccsen csereként beállva rendre lendületet becsempésző Győri kapott lehetőséget a távol maradó Gáspár helyén. Csapatkapitányunk újdonsült apukaként választott más programot: ezúton is gratulálunk és jó egészséget kívánunk az egész családnak.

Csípős hidegben megspékelve némi húsba csapó hideg széllel indult útjára a labda. Kifejezetten “kellemes” volt ez a kombó a pálya melletti emelkedőn megjelenő vendég szurkolók számára, akik az egy órás autóút ellenére is kitartóan bíztak a srácokban. Rögtön az elején magunkhoz ragadtuk a kezdeményezést és kifejezetten tetszetősen építkezve uraltuk a játékot. Még negyedóra sem telt el, Győri futott el nem először a jobb oldalon, beadását pedig a csapatkapitányi karszalagot viselő Krisztián Jánvári bólintotta közelről a kapuba (0-1).Könnyedén hatástalanítottuk az ellen támadás építéseit, védelmünk remekül zárt, középen jól szűrtünk, szélsőink remekül mozogtak, elől pedig rendre meg tudtuk játszani a felpasszolt labdákat. A nagy kedvvel játszó Jánvári 16-os “csücskéről” leadott tekerése ugyan még a kapus kezében landolt, ám Nádas bal oldali elsuhanásából indított centerezést Kaizer pöccintett a kapuba. Sajnos a játékvezető ítélete szerint lesről, így maradt az egy gólos előny a félidőben.

Fordulást követően három perc sem telt el, amikor az egész mérkőzésen agilisan játszó Antal Kaizer mattolta a hazai kapust, immár szabályosan (0-2). Még meg sem hűlhetett a nem létező büféből képzeletben kikért forró tea, amikor Dávid Tamás ismét megcsillantotta remek rugótechnikáját. Olyan 25-30 méterre a kaputól felnézett. Látta, hogy a kapus nem a helyén áll és valami határtalan természetességgel átitatott eleganciával emelte át a kapuvédő felett a labdát. Zseniális (0-3).

A henger nem állt le, veszélyesebbnél veszélyesebb támadásokat vezettünk. Barnabás Győri szinte őrületbe kergette a ráállított védőket, fineszes megoldásai nagyon “ültek” a második játékrészben. Teljesítményére aztán egy góllal fel is tette a koronát (0-4). Kicsit lankadt a figyelmünk négy gólos vezetésünk tudatában, amit egy kapufa és egy kihagyás eredményeként értékesített büntető jelzett (1-4). A világ rendje azonban helyre kellett, hogy álljon. Mindezt Dániel Váczi is így gondolta, amikor csereként beállva kibrusztolta a labdát és ügyesen átjátszotta a kapuson (1-5). Az egész csapat önfeledten, erőtől és önbizalomtól duzzadva játszott, s mindezt szemet gyönyörködtető megoldásokkal fűszerezve. Bravó srácok!

Ellenfelünknek köszönjük a mérkőzést és további sok sikert kívánunk a bajnokságban!Hajrá Telek! 💙💛