Vannak olyan mérkőzések, amelyeket követően nehéz megszólalni. Van úgy, hogy rosszul játszol. Előfordul, hogy az akarat hiányzik. Lehet olyan, amikor vereséget szenvedsz. Létezik téves játékvezetői ítélet. Ám olyan, ami csütörtök este történt arra nincsenek szavak. Aki kint volt, nem hitt a szemének, aki pedig olvassa, nem hiszi el…

Két, focizni tudó és akaró utánpótlás csapat helyett a mérkőzés főszereplőjévé a jegyzőkönyvbe rögzített három felnőttkorú vált.

Az első perctől kezdődően teljesen egyoldalú ítéletek kezdték fűteni a kellemes őszi estét, ahelyett, hogy az arra illetékesek hagyták volna focizni a gyerekeket. Szinte minden labdaszerzési kísérletünket sípszó követte, amivel semmi probléma nem lett volna, ha mindez következetesen mindkét oldalon így történik.

Egy lesen szerzett találat, illetve egy a játéktéren kívülről érkező beadásból szerzett gól már érzékeltette, a három felnőtt ezúttal egyoldalúan akar dönteni. Ez akkor vált nyilvánvalóvá, amikor az öt méterrel a labda mögül érkező játékosunk gólját les miatt érvénytelenítették az arra illetékesek.

Az „egyik oldalon mindent, míg a másikon semmit nem fújok” filozófia egyrészt felkorbácsolta a kedélyeket, másrészt pedig hazai oldalon kitágította a „fault” kereteket. Lett is ebből három sérülés a mi oldalunkon úgy, hogy nemhogy piros lapot, de még szabálytalanságot jelző sípszót sem érzékeltünk.

Amikor azt hittük, hogy bedobáshoz a labdát felvevő játékosunk kezébe történő rúgás néma sípszavának magyarázatánál nincs lejjebb („nem volt játékban a labda”), akkor még csak a célegyenesben voltunk a mélybe tartó gyorsvonaton.

Utóbbi ítéletet megkérdőjelező vezetőedzőnk („ez nem volt semmi?”) sárga lapot kapott, aki minderre egy „bohóc vagy” kifejezést „merészelt” elhinteni. Ez pedig piros lapot ért az elég egyedi értékmérő skálán. A lapvillanást követően a pasaréti sporttelep villanyfényei között elúszó „akkor is bohóc vagy” morajlás talán méltóképp foglalta össze a valódi értékítéletet.

A 90 perces ámokfutás arrogáns és lekezelő stílussal párosult a gyerekek irányába, valamint olyan szavakkal, amelyekért a közösségi oldal azonnal tiltana. Ez sajnos már nem sportszakmai, hanem emberi hiányosság a pályán tartózkodó felnőttek részéről.

De még mindig nem értünk a morális válság aljára, ugyanis csatárunkat olyan brutális belépővel hatástalanították, hogy nadrágja is szakadt, amellett, hogy vérző lábakkal lépdelt le a pályáról. Az olvasó számára nyilván nem meglepetés, a sípszó néma maradt.

A hármas sípszó össznépi kavalkádot eredményezett a játéktéren, ahol a lökdösődésben nem csupán játékos volt aktív.

Mérkőzést követően Deák Zsolt vezetőedző értékelt:

„Nehéz szakmailag értékelni a ma látottakat, pedig semmi nem utalt arra, hogy ilyen kimenetele lesz a mérkőzésnek!

Egy szimpatikusan játszó ellenféllel találkoztunk, akik nagyon nagy tempóban kezdték a mérkőzést! Az első húsz percben jól tartottuk magunkat, annak ellenére is, hogy a játékvezető meglepő módon jóformán csak az egyik oldalon fújta a faultokat, a másik oldalon folyamatosan néma maradt a síp…

Majd jöttek az egyre nagyobb hibák, a második kapott gólunknál kis túlzással a rekortánról hozta vissza a labdát az ellenfél játékosa mégis megadták a gólt, majd a szépítő gólunkat úgy húzták be lesnek, hogy még szerintem maguk sem hitték el, majd amikor már nem volt kinek sárgát adni, én is útban voltam a játékvezetőnek…

De a hab a tortán az volt, amikor Nikót úgy combon talpalták, hogy a nadrágja is kiszakadt és még csak le sem fújta az egyértelmű piros lapos szabálytalanságot!

Sok mindent láttam már a pálya széléről, de amit ma láttunk arra nincs magyarázat!

Ha az ellenfél edzőjével ketten vezetjük le a meccset, biztosan mindenki jobban járt volna!”

A Gerzzo csapatának gratuálunk és további sok sikert kívánunk a szezonban

Mert itt focizni jó

Hajrá Telek!