Kategória: Egyéb

Porszem a gépezetben

Szombaton nagy reményekkel vetettük bele magunkat a mennyei megyei bajnokság újabb erőfelmérőjébe. Az ugrásból aztán merülés lett és súlyos vereséggel zártuk ráckevei látogatásunkat.

Öt, zsinórban megvívott sikeres találkozóval a hátunk mögött, pazar tavaszi diadalmenetben masíroztunk Ráckevére Dávid Tamás, Tóth Domonkos, Béci Puskás és Urbán Péter távolléte mellett komplett gárdával céloztuk meg a győzelmi sorozat folytatását. A szép tavaszi időben elhangzó kezdő sípszót követő fél órában már 2 gól mínuszban voltunk. Ez a hidegzuhany pedig most nem esett jól. Olyannyira, hogy a félidő záró 5 percében megdupláztuk a hátrányt. Az elmúlt fordulóban kaptunk összesen annyit, mint most 45 perc alatt… Ez pedig mindent (is) elmond a mérkőzésről.

Fordulást követően még két alkalommal kapituláltunk és sajnos a kiállítás sorsára jutott Gál Tomi is, ami a hátralévő meccsekre figyelemmel kifejezetten nem jön jól. Parádés sorozatunknak így vége szakadt és a végeredmény sem mutat jól, azonban szomorkodásra sem idő, sem ok nincs.

Kikaptunk, megtörtént, a jegyzőkönyveken már a tinta is megszáradt és a tabella is sűrűbbé vált. De jön az újabb ütközet és meg lehet mutatni, mindez csupán porszem volt egy remekül működő gépezetben, amit kifújtunk a messzi távolba.

Hajrá Telek!

“Gól-fieszta” idegenben is

Két hét pihenő után lépett pályára old boys csapatunk.

Ezúttal idegenben kellett bemutatni futball tudásunkat. Ez olyannyira jól sikerült, hogy 8 gólt is sikerült “gurítani”

Géza Kulcsár, csapatvezetőnk értékelése a meccset követően: “Nehéz mérkőzésre számítottunk az eső áztatta pályán. Koncentráltan kezdtük a mérkőzést és már a mérkőzés elején eldőlt a három pont sorsa, miután három gyors gólt rámoltunk be ellenfelünknek. Gratulálok a csapatnak a győzelemhez!

“Hajrá Telek! 💙💛

U17: Gól nélkül maradtunk

Szombaton U17-es legényeink is pályára léptek.

Hazai pályaként most Budatétény funkcionált. Eltiltásoktól és sérülésektől tizedelt csapatunk az utolsó percekben szenvedett vereséget.

Vezetőedzőnk, Habos Gábor értékelése a mérkőzésről: “Csak ismételni tudom magam: Gratulálok a szombati mérkőzésért az egész CSAPATNAK! A helyzetek alapján a döntetlent megérdemeltük volna, de ezt a játékot gólra játszák. Nekünk ez ma nem sikerült, igaz csatár nélkül ez nem egyszerű. Megyünk tovább!”

Hajrá Telek!

Hazai Győzelem

Felnőtt: Katarzis az utolsó percben

Az ünnepi hosszú hétvége első napjának jeles eseményeként a halásztelki Németh Ferenc Sportcentrum felé hömpölygött kora délután a tömeg, hiszen első tavaszi mérkőzésünkre került sor. Ugyan egy kissé hűvös, de napsütéssel kellemessé varázsolt idő fogadta a kilátogatókat.

Létszámban ismét meg voltunk, hiszen a kezdő 11-en kívül még 7 (!) halásztelki mezbe bújt gladiátor bízott benne, hogy pályára léphet az első hazai meccsen. Az ellen kissé foghíjasan érkezett, ugyanis egy cserével huppantak be a sportcentrumba és rikító sárga mezben várták, hogy megkezdődjön az összecsapás.

A kezdő sípszót követően rögtön magunkhoz ragadtuk a kezdeményezést, a vendégek pedig átadták a területet. Türelmesen járatva a labdát igyekeztünk rést találni a vendég reteszen. Sorra dolgoztuk ki helyzeteinket a félidő első részében: Nádas, Jánvári és Győri is rendre átjátszotta emberét, de a befejezésbe mindig hiba csúszott. Ugyanakkor a battaiak remekül lesték le játékunkat, amelyekből veszélyes kontrákat lőttek ki. Egyik ilyen végén csak kapusunk földöntúli bravúrjának köszönhettük, hogy nem kapituláltunk hátul. Mi oldalunkon Nádas a tizenhatos sarkáról küldött fantasztikus tekerése kerülhetett volna be az Eurosport hétvégi összefoglalójába, de maradt a gól nélküli döntetlen a fordulásra

A forgatókönyv nem változott, továbbra is nyomtunk, a vendégek pedig egyre inkább elfogytak erőben. Ahogy telt az idő, nőtt a feszültség, mert csak nem akart megszületni a várva várt első tavaszi találatunk hazai pályán. Körülbelül 25 méteren zajlott a játék, a vendégek hálóőre viszont állta a sarat. Minden kapura zúduló löketet, nyesést és emelést hatástalanított…Aztán amikor már a főkönyvelő is elkönyvelte a gól nélküli döntetlent, jött az utolsó szöglet.

A Jánvári által élesen belőtt labda pazarul találta meg a kapu előtt tornyosuló tömeget. Itt pedig mint egy flipper, oda-vissza pattogott a labda támadóink és a védők-kapus tengely között. Aztán amikor vége lett volna a flippernek, Kulcsár Zoli dobott be még egy érmét, hogy újabb esélye legyen. Elé került a labda és könyörtelenül bezúzta 4 méterről. Góóóól Zendült fel a lelátó, repültek a sörös poharak a magasba, felnőtt emberek borultak örömittasan egymás nyakába. (1-0).16 másodpercet követően érkezett is a hármas sípszó. Így kell győztes gólt rúgni, amikor már válasz nem érkezhet. Nem volt ugyan egyszerű, de a vége felejthetetlen emlékké vált. Újfent tanúbizonyságot tett hihetetlen lelkierejéről csapatunk, ami tavasszal újfent három pontot hozott a konyhára.

Bravó srácok. Köszönjük a kilátogató szurkolóinknak, hogy az utolsó percig bíztak bennünk

Hajrá Telek!

Blazepod – Intuitív alkalmazás

Együttműködési megállapodás az innovatív szemlélet jegyében.

A digitális eszközök és alkalmazások ma már mindennapjaink részévé váltak. Az viszont, hogy mindezeket tudatosan és képességeink fejlesztésére használjuk, még egy kellőképpen kiaknázatlan terület. Ebben lépett előre klubunk azáltal, hogy a tegnapi napon együttműködési megállapodást kötöttünk a Reaction Hungary Blazepod KFT-vel. Immár hivatalos partnerklubként lehetőségünk nyílik a dinamikusan fejlődő cég képességfejlesztő okoseszközeit és mobil alkalmazását tesztelni. Edzőink és játékosaink megismerkedhetnek az edzések egy új generációjával, amelyek izgalmas és szó szerint színes újdonságként még élvezetesebbé teszik a sportolást.

Blazepod Magyarország

Közösen fejlesztjük a jövő reménységeit!

Lukács Tamás

Utánpótlásedző U16

Ha vissza kellene idézni labdarúgó pályafutásod főbb állomásait, akkor melyek azok, amelyek álmodból felkeltve is azonnal beugranak? 

Szinte mindegyik (nevet). Csepeli vagyok, így nem is volt kérdés, hogy ott ismerkedtem meg a foci alapjaival. A középiskolai tanulmányok magukkal hozták a klubváltást. Abban az időszakban annyira jól ment a játék, hogy a középiskola befejezését követően külföld felé tudtam kormányozni a karrierem. Finnországban játszhattam, amire a mai napig büszke vagyok.

Hazatérésemet követően itthon az NB3-ban volt szerencsém és lehetőségem évekig védeni. Szigetszentmiklóson majd Diósdon játszottam, utóbbi klubban fejeztem be az aktív pályafutásomat. Ezt követően még az MTK Baráti körében is védtem néhány alkalommal az öregfiúk bajnokságban.

Hogyan fordultál az edzőség felé?

Kicsi a világ (nevet). Amikor annak idején Diósdon fociztam, akkori edzőm – jelenleg a Halásztelki FC U17-es csapatának vezetőedzője – Habos Gabi megkérdezte, hogy lenne-e kedvem utánpótlás kapusokkal foglalkozni. Jól esett a felkérés, tetszett a feladat, így belevágtam.

Ezután átkerültem Szigetszentmiklósra, ahol már utánpótlás csapatot is kaptam. Azokat a srácokat edzettem, amely gárdából azóta jó néhányan itt játszanak Halásztelken. Van olyan jelenlegi játékosom, akivel már öt éve együtt dolgozom. Nyugodtan mondhatom, gyakorlatilag majdhogynem mellettem nőnek fel ezek a srácok.

Szigetszentmiklósról érkeztél Halásztelekre?

Igen. Annak idején amikor még Szigetszentmiklóson edzősködtem, egy korosztályt vittünk Gáspár Andrissal. A Bozsik-tornákon sokat beszélgettünk, majd egyszer nekem szegezte a kérdést, hogy foglalkoznék-e a kapusokkal Halásztelken. Igent mondtam, aztán eltelt fél év és felmerült, hogy ne csupán kapusedzőként segítsek, hanem egy utánpótlás korosztállyal is foglalkozhatnék.

Érdekelt a feladat, tetszettek a körülmények és az, hogy hozzám hasonló gondolkodású emberek igyekeznek napról napra előre vinni a dolgokat. Így aztán 2018. augusztusától már nem csak a kapusokkal foglalkozom itt Halásztelken.

Vezetőedzőnek vagy inkább kapusedzőnek tartod magad?

Is-is. Mind a kettő kifejezetten komplex dolog, nem is tudok választani. Meg vannak mind a kettőnek a szépségei, tulajdonképpen mind a kettőt imádom.

A kapusokkal való foglalkozás során kifejezetten sok figyelmet lehet szentelni egy-egy játékosnak. Sokkal jobban egyénre lehet szabni a foglalkozásokat, ez pedig inspirál. Ha pedig látják a srácok, hogy beleteszek mindent, hogy igyekszem új dolgokat mutatni, akkor szeretni fogják a foglalkozásokat. Emlékszem, amikor idejöttem, négyen voltunk edzésen. Egy idő után volt olyan, amikor nyolc kapusnak tartottam edzéseket Halásztelken.

Ha jól tudom, felnőtt kapusokkal is foglalkozol, igaz?

Igen, Nagytétényben. Az megint egy más megközelítést és néha más módszereket is igényel. Legmagasabb szinten az NB2-ben, Szigetszentmiklóson foglalkoztam kapusokkal. Egyszóval nem igazán tudom, de talán nem is szeretném elengedni a kapusokat (nevet).

Hogyan látod magad edzőként évek múlva?

Szeretem az utánpótlás edzőséget, szeretném sokáig csinálni. Az a jó ebben, hogy nincs megállás, állandóan tanulok. Minden egyes edzéssel fejlődök. Minden egyes új szituáció, amivel addig nem találkoztam és meg kell oldani, az többé tesz.

A felnőtt focit illetően tökéletesen megfelel az a szint és szerep, amiben most vagyok. Kapusedző és másodedző vagyok, ez tökéletesen kitölti a vágyaimat. A felnőtt fociban való vezetőedzői szerep nem igazán én vagyok.

Engedjük is el a felnőtt focit és fókuszáljunk az utánpótlás-nevelésre, itt Halásztelken. Vezetőedzőként mi az a szemlélet, amit képviselsz és amit át szeretnél adni játékosaidnak?

Én alapvetően embereket szeretnék nevelni. A megalkuvás nélküli játékban hiszek, talán sokszor túlzottan is maximalista vagyok. 

Mindezt igyekszem átadni a srácoknak is. Gyakran elmondom nekik, hogy mindig próbálják magukból kihozni a maximumot, ne elégedjenek meg azzal, ami most van. Mert most nyersz ugyan 8-0-ra, de jövő héten jön egy másik csapat, amelyik lehet, hogy erősebb lesz. Ha pedig még benne van a fejedben az, hogy mit hibáztál és azon hogyan tudsz még egy kicsit javítani, akkor azt jövő héten hasznosítani tudod. Elképzelhető, hogy pontosan az a kis nüansz kell majd egy újabb sikerhez.

Vevők erre a gyerekek?

Én azt gondolom, hogy a csapatom 95%-a igen. Az 5% pedig mindig lesz, velük mindig vívom a harcokat. 

Ez már az a korosztály, ahol kezdődik a „nagyfiúskodás”. Nagyon kezdődik (nevet). 

Ugyanakkor ezek a gyerekek nagyon tisztelettudóak. Heti négyszer vagyok velük, de ha otthonról nem kapják meg azt az értékrendet, amit behoznak, akkor ez nem működne. Szóval az, hogy vevők erre a srácok, az a gyerek, a szülő és az edző közös sikere.

Az U16-os korosztályban sokan vagytok most, ráadásul igen széles skálán mozog a gyerekek életkora.

Igen, a 2006-2007-2008-as korosztályt viszem most, mert ebben az évben az U16-os korosztály alatt csak az U13-asok vannak. Ez pedig azért nem könnyű. Gondolj bele, itt azért három év különbség is lehet (és van) a gyerekek között, ami azért ebben a korban kifejezetten nagy különbségeket tud eredményezni. Ráadásul több településről vannak a játékosaim, ennek ellenére össze tudott állni egy jó csapat. Hiszem azt, hogy tökéletesnek kell lenni a közösségnek ahhoz, hogy eredményesek legyünk. Szerencsére itt így van. 

Emellett meg kell említenem azt is, hogy fantasztikusan jó szülői brigádom is van, ezt pedig meg kell becsülni. Ezúton is köszönöm nekik azt a sok áldozatot, amit a gyerekekért és ezáltal a csapatért hoznak.

Hogy lehet ezeket a korosztályi különbségeket? Mindegyik gyereket versenyeztetni kell?

Igen. Nem egyszerű ugyan, de ezt meg kell tudni oldani. Azért mégiscsak arról beszélünk, hogy például egy középiskolai elsőst egy általános iskola hetedik osztályos sráccal kell csapattá gyúrnom. Én mindenkire számítok és el kell mondjam, „hála az Égnek” nagyon sok ügyes gyerek van. 

Ugyan többségben vannak a 2006-osok, de előfordult ebben a járvány időszakban, hogy annyi betegünk volt, hogy 2008-asokkal kellett kiállnunk. 

Szerencsére nem az van, hogy ott vannak és elvannak a fiatalabbak, hanem igenis motiváltak a csapatba kerülésért. Ugyanakkor vannak olyan esetek, amikor csak epizód szerep jut nekik, ezeket mindig előre megbeszéljük. Hiszek a kommunikációban, mert fontos, hogy a gyerek tisztán lássa az elvárásaimat és azt, hogy számítok rá, ugyanakkor azt is helyén tudja kezelni, hogy mire képes. Az is példaértékű, ahogyan az idősebbek segítik a fiatalokat.

Kihívás, hogy ehhez a három korosztályhoz tulajdonképpen különböző módon kell szólnom. Más kommunikációt, hozzáállást, kapcsolatot igényelnek az egyes korosztályok.

Lehet ennyi gyereknek megfelelő játék percet adni?

Ha a járvány nem szól közbe és megvagyunk 20-25 fővel az edzéseken, akkor kőkemény menet van a keretbe kerülésért.

Alapvetően van egy kifejezetten tehetséges és ügyes mag, így a körülöttük lévőket igyekszem forgatni. Jellemzően kihasználom a cseréimet, de ez mindig nehéz és helyén kell kezelni. Mert például egy éles szituációban el kell döntenem, hogy kinek a lelkével foglalkozom. Azon játékosoméval, aki a pályán van, kiemelkedő teljesítményt nyújt és mindenáron győzni akar, megy előre egy kiélezett döntetlen állásnál, vagy egy még kevésbé tapasztalt srácéval, akinek a játéklehetőség is élmény. Ilyenkor oda kell állni és őszintén elmondani, ha esetleg nem kap lehetőséget. 

Ez nem azt jelenti, hogy az eredmény a legfontosabb, nem. Ilyenkor arról van szó, hogy reálisan kell értékelni az adott helyzetet és nem kell kitenni annak a gyereket sem, hogy negatív élmény maradjon benne, ha esetleg a kiélezett és számára nagy iramú meccsen döntő szituációba belehibázik. Igazából sem engem, sem a csapattársakat nem érdekelne mindez már a meccset követően, de az adott játékos lelkét hosszú távon megviselheti és visszavetheti az önbizalmát. Erre is kell figyelni.

Azt gondolom, hogy a gyengébb képességű játékost is lehet motiválni: először ülj le a padra, aztán kapsz 5 percet. Ha látom, hogy értékeli és rátesz még egy lapáttal a munkában, akkor a következő alkalommal már 10 percet kap.

Hogyan értékeled az őszi szezont?

Az elmúlt szezonunkat sajnos nagymértékben meghatározta a járvány. Amikor mindenki egészség volt és tudtunk edzeni, akkor nagyon jól haladtak a dolgok. Ellenben amikor sok volt a betegség, vagy éppen a karantén kötezettség, azokra az időkre nagyon nehéz időszakként emlékszem vissza. Gondolj bele, elkezded az alapozást, majd karanténba kerülsz. Kezdhettünk mindent elölről, hiszen ebben a korosztályban az állóképesség már alapkövetelményként jelentkezik. 

Elkezdődött a bajnokság, de addig nem is igazán tudtunk egyetlen épkézláb edzést sem elvégezni a járvány miatt. Az alapszakaszban nem halasztottunk meccset, pedig volt olyan, hogy éppen ki tudtunk állni. Volt olyan is, hogy az alapszakaszban ugyanattól a csapattól kaptunk ki, akit később a középcsoportban megvertünk. 

Elmúltak a betegségek, tudtunk edzeni és rögtön jöttek is a győzelmek. A középcsoportban 5-ből 5-öt nyertünk. Ennek a brigádnak a felsőházban lenne a helye, de a járványhelyzet sajnos sok mindent átrajzolt. Ezt tavasszal kell bebizonyítanunk. Ezt a bajnokságot az fogja megnyerni, akinél kevesebb  a beteg, akinél kevesebben vannak karanténban.

Év végén aztán megkapták a srácok a szünetre az egyéni edzésterveket, nehogy otthon üljenek csak és elkényelmesedjenek. Azt mondtam nekik év végén, kicsit hagyják a focit, mozogjanak mást, játszanak más sportágakat. Legyen egy kis foci éhség mire visszajönnek újra, de úgyis tudom, hogy fociztak (nevet).

Most pedig ezerrel készülünk a tavaszi szezonra.

Mi a cél tavaszra és úgy általában az utánpótlásban?

Az a cél, hogy a gyerekeknek élményt adjunk. Ha valaki feljátszhat és néhány percet kap az U17-es bajnoki meccsen, vagy a 2008-as születésű srácok élesben mutathatják meg magukat, azt látom, megbecsülik a pillanatot.

Alapvetően aki ügyes, menjen tovább akadémiai szintre és próbálja ki magát. Bízom benne, hogy ehhez mi megtudjuk adni az alapot. Aki viszont maradni szeretne, az fejlődjön nálunk és szerezzen minél több élményt. Aztán majd ha szeretne és alkalmas rá, akkor kerüljön a felnőtt csapatba. Hosszú távon jó lenne, ha folyamatosan 5-6 saját nevelésű játékosunk lenne tagja a mindenkori felnőtt csapatnak.

A tavaszi szezon tekintetében nem helyezésben gondolkodom. Először is legyen mindenki egészséges, ez a legfontosabb. Ha ez adott, akkor tudunk edzeni és aztán mutassuk meg, hogy nekünk a felsőházban a helyünk.