Vasárnap délelőtt újfent bajnokit játszott legidősebb utánpótlás korosztályunk. Dunaharaszti legjobbjait fogadtuk a centeren és ahogyan azt vártuk, az első negyedórában padlógázon érkeztek kapunk elé a vendégek Remekül állta védelmünk a „bombázást”, ha pedig mégis átjutottak a vendégek a reteszen, Takács Benedek bravúrt bravúrra halmozott

A kritikus első negyedet követően átvettük az irányítást és helyzetekkel jeleztük, itthon akarjuk tartani a pontokat. Attia Krisztofer egyértelmű buktatatása a büntetőterületen belül a „kontaktsport” minősítést kapta egy óperenciás tengeren túli elképzelt szabálykönyvben a pályán lévő felnőttek szerint

Ajtó-ablak ziccerből kettő is volt, de előbb mellé, majd két méterről fölé püföltük a labdát, így gól nélkül mehettek pihenőre a csapatok

A második etapban Béres Alex pazar szabadrúgásával vezetést szereztünk –de négy percig sem tartott örömünk, ugyanis egy védelmi figyelmetlenségre lecsapott az ellen és rögtön egyenlített –

Mindkét oldalon bohózatba illő ítéletek borzolták a kedélyeket, aztán egy sajnálatos mozdulattal öngólt vétettünk – A harmadik gólt pedig le sem kellene írni, de a rend kedvéért: középpályásunk, Éliás Levi elterül a középpálya közepén, vérző szájjal, ám az arra jogosult továbbot int, gondolván biztos csak az idegeskedés okán rágta túlságosan a szája szélét, miközben öt perccel az eset előtt hasonló, ám fordított esetben (vérző száj nélkül) megállította a játékot, jogosan. Feldobhatnánk egy játékot, hogy mi lett a szituáció vége, de simán elvinnék többen is a nem létező nyereményt, Igen, gólt kaptunk, miközben játékosunk a földön feküdt.

Hihetetlen milyen balszerencse kíséri egész szezonban srácainkat. Végig zakatolják a meccset, küzdenek, másznak, mennek, akarnak, de mindig van valami, ami nem a mi oldalunkra billenti a mérleg nyelvét. Legyen az figyelmetlenség, öngól, megpattanó labda, játékvezetői ítélet, sérüléshullám, évközben hátat fordító játékosok, kifelé vagy éppen befelé pattanó kapufa, érthetetlen kiállítás, kihagyott ziccerek. Sorolhatnánk napestig.

Aki tud valamilyen rontás levételt, jelentkezzen klubházunkban, immár busás ellentételezés fejében, hiszen elképesztő micsoda balsors üti csapatunk hátát… Klasszikus idézve akár kecskét is áldozunk a kezdőkörben, vagy elhívjuk Frabatót, az ősi mágust, hogy űzze el a gonosz szellemeket

Ugyanakkor végtelenül büszkék vagyunk a Srácokra, hogy ilyen helyzetben is teszik a dolgukat, igazi sportemberek

Mérkőzést követően Kornis Dávid vezetőedző értékelt:

„Szélben sem könnyű játszani, de ekkora Viharral szemben sajnos nem volt ellenszerünk a mai nap!

Mentálisan teljesen gödörben a csapat, viszont küzdenek, hajtanak, mennek előre, hétről – hétre, edzésről – edzésre dolgoznak keményen, rengeteget fejlődve..

Majd Jön egy – szépen fogalmazva -„Porondmester”, aki azt gondolja Cirkuszban van és ő a Főszereplő! Aki lerombolja az utolsó hitüket is a srácoknak! Aki eléri azt, hogy a 18 éves szívvel teli játékosomnál eltörjön az a bizonyos mécses a mérkőzés után!

Büszke vagyok erre a 13 játékosra, akik nem adták fel és itt vannak és dolgoznak, csúsznak-másznak.

Arra kérem őket, hogy a pozitív oldalát vegyék ki ebből is és harcoljanak még egymásért! Meg kell fordulnia annak a bizonyos mérlegnek! Mert nem ezt érdemlik.”

Dunaharaszti csapatának gratulálunk és további sok sikert kívánunk a tavaszi folytatásra

Mert itt focizni jó

Hajrá Telek!