Utánpótlás torna és felnőtt meccs Halásztelken, avagy, hogy lesz a virsliből rántott hús.

A virsli

A kislány bizonytalan léptekkel ment a tálalóasztal felé, amint odaért megállt és felnézett.

Az asztal mögött két hatalmas ember volt, az egyik úgy nézett ki, mint egy félkarú imádkozó sáska

amelynek az egyik kezében fémprotézist építettek és aminek a segítségével fogta meg a virsliket. A másik alak, mint egy jóllakott kopasz homár- magasodott fölé.

A kislány egy darabig állt ott, majd az imádkozó sáska rá pillantott. Virslit szeretnél? – kérdezte.

A kislány lassan bólintott – jegyed van – harapta el a szót a sáska és rá nézett a homárra…

Ez jó lesz? – csattintott kérdően egyet a csipesszel a sáska, miközben egy virslit emelt a magasba. A kislány lassan bólintott – és ez? – villanyozódott fel a sáska – nem ez nem neked való – itt egy sokkal szebb – ez lesz a tied – mondta vidáman – Most menj tovább – többit nála kapod – mutatott a homárra a sáska- közben gyorsan csattogtatni kezdte csipeszét – Ketchup vagy mustár? – kérdezte a homár – a kislány bólintott – most melyik? – kérdezte a homár – ketchup? – kérdezte lassan a homár – a kislány bólintott – kenyeret és szalvétát ott találsz – mutatott balra a homár – várj – teszek a tálcádra – mondta és átadta a kislánynak.

A kislány állt egy darabig ott, nézte az imádkozó sáskát és a homárt -majd megfordult és elment.

Az imádkozó sáska és a homár egymásra tekintett egy pillanatra – majd a kislány után néztek, aki lassanként eltűnt a tömegben.

Mert főzni jó… és csakis azért, mert van egy különleges fűszer, amiből egy csipetnyi is elég…

A rántotthús

A focista lehajtott fejjel ment be az öltözőbe – már megint nem nyertünk -gondolta- az iksz is jó – de kilenc ember ellen – szégyen – ült le a padra és hajtotta újra le a fejét – kicsit később a szeme sarkából körül nézett az öltözőben – a többiek nagyrésze is lehajtott fejjel ült – a csend járta körbe az öltözőt egy pillanatra – aztán bejött az edző és utánuk a vezetőség – na még ti hiányoztatok – gondolta – Gyertek és a pályán mutassátok meg – ne itt osszátok az észt – duzzogott magában.

De aztán elkezdte hegyezni a fülét, és ahogyan mondatok jöttek és értelmet nyertek a tudatában

teljesen megnyugodott és felemelte a fejét. Újra körül nézett, csapattársai közül sokan mosolyogtak

és engedtek el „suta” poénokat. Csapat vagyunk – igen – mióta is – hú – már évek óta – cikáztak a gondolatok a fejében – A vezetőségtől sok minden elhangzott az évek során- dicséretek, ígéretek,

bírálatok… de most valami más is elhangzott – szokatlanul, furcsán- de szívet melegítően

SZERETÜNK titeket – zúgott a fejében a mondat

A focista lehajtott fejjel ült az öltözőben – és mosolygott – aztán újra kinyílt az ajtó és bejött a friss rántott hús illata – itthon vagyok – gondolta.

A focista felállt, körül nézett és elindult a többiek után és lassanként eltűnt a tömegben.

Mert főzni jó… mindamellett van egy különleges fűszer…de ne kérdezzetek – egy szakácsnak is megvannak a saját titkai.

Hajrá Telek! Mert itt főzni jó!”

Mert itt focizni jó

Hajrá Telek!