Kategória: U13

U13: Újabb diadal

Hétvégén hazai pályán került sor az U13-as srácaink újabb bajnoki fordulójára.

Az előző fordulóban aratott 3 gólos győzelmet sikerült magasan túlszárnyalni. Hat rúgott gólunkra mindössze egy válasz érkezett! Bravó Srácok!

Vezetőedzőnk, Szederkényi Zsolt értékelése a mérkőzésről:” Nagy Milán egy hosszabb kihagyás után lépett újra pályára halásztelki színekben, viszont csapatunk egyik oszlopos tagja, Éliás Dani betegség miatt hiányzott a mérkőzésről.

Egy kicsit nehezen indult a meccs, az első negyedben néhányan nem tudták a saját játékukat játszani. Miután a problémákat megbeszéltük a rövid szünetben, a folytatásban már sikerült megfelelő fordulatszámra pörgetni a csapat játékát. Ezután már egyénileg és csapatjátékban is sikerült az ellenfél fölé kerekednünk. Jól ment az ellenfél térfelén a nyomásgyakorlás és ezzel a labdaszerzés, ami után ha lehetett gyorsan a kapu elé kerültünk, vagy ha kellett sok passzos játékkal birtokoltuk a labdát.

Gratulálok a csapat minden játékosának, külön kiemelve közülük a 4 gólt szerző Dontu Ionut Janikát, valamint a sokat fejlődő Nagy Zsombort és Kiss Ricsit!”

Hajrá Telek! 💙💛

Válogatott meccsen jártunk

Tegnap délután ismét gyerekzsivajtól volt hangos a halásztelki sportcentrum. Most kivételesen nem edzés vagy halásztelki meccs volt a fókuszban, hanem arra vártak gyerekek és kísérők, hogy begördüljön végre a két busz és útnak indulhasson a HFC család a válogatott meccsre.

U9-es korosztálytól egészen az U17-es srácokig közel 70 tehetséges halásztelki lurkó várta izgatottan, hogy végre megcsillanjanak a Puskás Aréna nemzeti színben pompázó fényei ❤️🤍💚 Aztán amikor beléptünk és megdörrent a Carpathian Brigade ’09, majd a Himnusz, minden gyermek teli torokból buzdította Hazánk legjobbjait 💪🗣❤️🤍💚📢

Az eredmény ugyan nem csengett jól a végén, ám a gyerekek egy örök élménnyel térhettek haza és hajthatták álomra fejüket. Ez az álom viszon immár bizonyosan arról szól, hogy egyszer nekik is harsanyjon fel a Himnusz és küzdhessenek a nemzeti színekért. Bízunk benne, hogy néhány év múlva valóra válnak az álmok.

Köszönjük, hogy a MLSZ – Magyar Labdarúgó Szövetség lehetővé tette klubunk számára, hogy srácaink átéljék ezt az élmény.

Hajrá Magyarország, Hajrá Telek!

Blazepod – Intuitív alkalmazás

Együttműködési megállapodás az innovatív szemlélet jegyében.

A digitális eszközök és alkalmazások ma már mindennapjaink részévé váltak. Az viszont, hogy mindezeket tudatosan és képességeink fejlesztésére használjuk, még egy kellőképpen kiaknázatlan terület. Ebben lépett előre klubunk azáltal, hogy a tegnapi napon együttműködési megállapodást kötöttünk a Reaction Hungary Blazepod KFT-vel. Immár hivatalos partnerklubként lehetőségünk nyílik a dinamikusan fejlődő cég képességfejlesztő okoseszközeit és mobil alkalmazását tesztelni. Edzőink és játékosaink megismerkedhetnek az edzések egy új generációjával, amelyek izgalmas és szó szerint színes újdonságként még élvezetesebbé teszik a sportolást.

Blazepod Magyarország

Közösen fejlesztjük a jövő reménységeit!

Szederkényi Zsolt

Utánpótlás edző

Azt mondják Rólad, hogy bármikor bárkivel el tudsz beszélgetni akár órákat is a fociról. Honnan ez a hatalmas szeretet a labdarúgás iránt?

Való igaz, ez az a téma, amelyről mindig és mindenhol tudok beszélgetni. Remélem hoztál uzsonnát, mert ez a beszélgetés is hosszú lesz (nevet).

Gyerekként, ahogy beléptem az általános iskola kapuján, egyből rúgtam a labdát az osztálytársakkal. Ekkor vitt el édesapám az első mérkőzésre, hogy a helyi csapatnak szurkolhassak. Nógrádi gyerek vagyok és volt szerencsém a 80-as évek elején NB II-s, majd később NB I/B-s csapat győzelmeinek örülni. Én magam csak 3-4 évet fociztam egyesületben, viszont kézilabdáztam, majd az atlétikában értem el kisebb-nagyobb sikereket. Országos bajnoki dobogós voltam több próbában és magasugrásban.

A sport és azon belül a labdarúgás folyamatosan az életem része volt: testnevelés tagozatos gimnáziumba jártam, majd testnevelő tanárként végeztem, Egerben. Huszonévesen letettem a játékvezetői vizsgát és négy év alatt sikerült NB III-ban működő sípmesterré válnom. A nagypálya után sokáig vezettem még kispályás bajnokságokon és tornákon.

Többek között ezt a labdarúgás iránt érzett szeretetet is igyekszem átadni a fiamnak.

Milyen indíttatásból lettél edző?

Szülőként, magánemberként és testnevelőként is érdekeltek a foglalkozások, amit észre vett a kicsik akkori edzője, a „Bozsik-foci” helyi szervezője, Horváth Miklós (Miki bácsi) és felkért az U9-es korosztály edzéseinek megtartására. Ennek már 10 éve.

Kezdetben a testnevelésből hozott tudásomat az internetről autodidakta módon megszerzett, különböző sportágspecifikus módszerekkel és feladatokkal egészítettem ki. Nem csak fejben, hanem gyakorlatban is megtanultam a feladatokat, hogy pontosan meg tudjam mutatni a gyerekeknek azt, mit és hogyan kell végrehajtani. Néhány év elteltével sikerült bekerülni az MLSZ által szervezett hazai edzőképző rendszerbe, így azóta hivatalosan is labdarúgó edző vagyok.

Mi az, amit az edzősködés nyújt Számodra?

Én alapvetően pedagógus vagyok, testnevelés-földrajz szakos tanár. Ez a véna mindig is erősebb bennem. Ezért is szeretek inkább az utánpótlással foglalkozni, mintsem a felnőtt labdarúgással.

Ha a gyerekeknek adsz, akkor azt valamilyen formában vissza is kapod. Számomra az edzősködés ugyanazt az élményt adja, mint a pedagógiai munkám. Tudom, hogy mit szeretnék elérni és ha látom a gyerekeken azt, hogy az elképzeléseimet – természetesen mindenkinek a tehetségének megfelelően – sikerül megvalósítani, akkor az egy csodálatos dolog.

Mit szeretnél elérni a gyerekkel? Mikor érzed magad sikeresnek edzőként?

Ebben a szakmában nehéz megmondani, hogy mikor dolgozol jól, mikor vagy sikeres. Azt gondolom, hogy ez nem is kézzel fogható igazán. Talán ezért is esnek abba a hibába sokan, hogy a sikert győzelmekben mérik, már egészen kis korban is.

Hiszem azt, hogy az egyik legfontosabb dolga minden utánpótlásban dolgozó edzőnek az, hogy megtanítsa a sportága alapjait a rábízott gyerekeknek. Minden hozzánk járó labdarúgó palántának meg kell adni az esélyt arra, hogy a tehetségének megfelelő szintre érhessen el és ki tudja hozni magából a maximumot.

Nekem az a siker, amikor elkezdik élvezni a gyerekek a játékot. Amikor látni rajtuk, hogy tudatosan, de élvezetből csinálják. Legyen az akár egy labdakihozatal, egy védekezés, vagy éppen góllövés. Siker, ha a gyerekek szeretnek edzésre jönni, ha élvezik a gyakorlatokat.

Vallom, ezt csak úgy érhetjük el, ha mi edzők mindig a legtöbbet adjuk a srácoknak. Minden alkalommal igyekszünk kihozni nem csak magunkból, hanem a gyerekekből is a maximumot, természetesen a korosztálynak megfelelő módszerekkel és feladatok révén. 

Hiszek abban, hogy egy hiteles, motivált, jól felkészült edző, pozitív példaképe lehet a fiataloknak. Olyan labdarúgókat szeretnék, illetve szeretnénk nevelni az egyesületünkben, akik a tehetségükhöz mérten a legmagasabb szintre tudnak eljutni.

Ha jól tudom, több korosztályban is aktívan tevékenykedsz. Hol találkozhatnak Veled a gyerekek?

Három éve kért fel Elnök úr arra, hogy fogjam össze a Halásztelki FC utánpótlás képzését, adjak szakmai irányvonalat a képzésünknek, kiemelt tekintettel a „Bozsik korosztályokra”. Ezáltal igyekszem minden korosztály edzésén részt venni, vagy legalább a kollégákkal beszélni. Konkrétan az U13-as korosztályt edzem heti 3-4 alkalommal, Gáspár Andival közösen tartunk edzéseket az U11-es korosztálynak, valamint heti egy alkalommal tartok taktikai jellegű edzéseket az U17-es csapatnál. 

Az edzések mellett az U13-as és az U17-es csapat bajnoki mérkőzésein is részt veszek.

Elegendő gyermek van ezekben a korosztályokban?

A létszám jellemzően attól függ, hogy milyen hatékonysággal tudunk megjelenni az óvodákban. Azokban az években amikor sikerült ovifocit tartani, megnövekedett létszámmal tudtunk dolgozni, de sajnos ez nem mindig sikerült.

Alapvetően hozzánk általában csak úgy jönnek gyerekek, ha ide költöznek Halásztelekre vagy egy-egy osztálytárs is kedvet kap a focihoz. Ezen is szeretnénk hosszútávon változtatni.

Az is nehézséget jelent a létszámot illetően, hogy a legügyesebb, legtehetségesebb gyerekeket megkeresik nagyobb klubbok és a szülők sokszor idő előtt elviszik őket tőlünk. Ilyenkor kettős érzés van Bennem. Örülök, hogy ügyes gyerekeket sikerül nevelni a Halásztelki FC utánpótlás műhelyében (lásd U17-es csapat szereplése), de egy kicsit elszomorít amikor olyan helyekre is elviszik a gyerekeket, ahol meggyőződésem, hogy nem kapnak több tudást, mint nálunk. Ellenben az a mi munkánk elismerése is valahol és büszkeséggel tölt el, amikor például a Honvédhoz vagy a Fradiba mennek a srácaink és megállják a helyüket.

Visszakanyarodva a kérdésre, jó lenne minél több gyerekkel foglalkozni, szeretnénk minél több gyerekből labdarúgót képezni.

Elég széles életkori skálán mozognak ezek szerint azok a gyerekek, akikkel foglalkozol. Ügyesek a srácok?

Szerencsére sok ügyes gyerek van az utánpótlásunkban. Látom, hogy van értelme a munkának. 

Az ügyességnek nagyon sok összetevője van. Ezek a teljesség igénye nélkül: koordináció, egyensúlyérzék, a lábfej finommotoros képessége, térlátás, mozdulatgyorsaság, futógyorsaság, alap állóképesség és kellenek a labdarúgáshoz bizonyos szintű kognitív képességek is. Ezeknek a képességeknek meg van a szenzitív, leginkább fejleszthető időszaka, amire mi is kiemelt figyelmet szentelünk az edzéseken. 

A legfontosabb viszont, hogy maximálisan motivált legyen a gyerek, szeressen és akarjon focizni, legyenek álmai, tervei amiket meg akar valósítani. Belső motiváció nélkül semmilyen sportban nem juthat messzire senki. A külső, szülői motiváció előbb-utóbb elfogy, ilyenkor jó esetben egy másik sportot választanak maguknak a gyerekek.

Hogyan alakult ez az év a korosztályaidban? 

Februárban sikerrel zártuk az U11-es korosztálynak kiírt „Futsal7vége” rendezvénysorozatot: 96 csapatból holtversenyben a 9. helyen végeztek a gyerekek.

A tavaszt sajnos beárnyékolta a világjárvány, csak néhány edzőmérkőzés szervezésével tudtuk a fiúkat mérkőzésekkel is terhelni. A nagyobb korosztályok lejátszhatták a bajnoki mérkőzéseiket a Pest megyei I. és II. osztályú bajnokságokban.

Nyáron megtartottuk a hagyományos halásztelki edzőtáborunkat, majd ősszel beindult a futball nagyüzem.

Az U11-es csapat edzéseit ősztől Gáspár Andival közösen vezetjük. Nagyon jó munkakapcsolat alakult ki közöttünk, azt gondolom, hogy jól kiegészítjük egymást. Hasonló a felfogásunk a labdarúgásról. Az U9-es csapat néhány játékosával kiegészülve differenciált edzéseket tudunk vezetni. Azt gondolom, hogy jól látszik az U9-es és az U11-es csapat Bozsik-tornán lejátszott mérkőzéseiből, hogy ez a rendszer és módszer a gyerekek előnyére válik.

Ősztől az U13-as (2009-2010) csapatunk egy teljesen új rendszerben szerepel. Kikerültek a Bozsik-program égisze alól és egy ¾ pályás „bajnokságba” kellett nevezni őket, amit a megyei szövetség szervez. Hivatalos mérkőzéseket játszanak, játékvezetővel. Ebben a korosztályban sajnos létszámhiánnyal küzdünk, amin a vírushelyzet sem könnyített. Ráadásul a keretben csak két 2009-es születésű, tehát idősebb játékosunk van, a többiek 2010-ben születtek. Ennek ellenére sokszor játszottunk „jól”, általában uraltuk a mérkőzéseket, a letámadásaink, labdakihozatalok működtek. Az ellenfelek legtöbbször egy-két erősebb, gyorsabb játékos egyéni teljesítményével kontratámadásokból, előre vágott labdákból és a labdakihozatalban vétett hibáinkból tudtak gólt rúgni. Játékban, játékintelligenciában mindenkit felül múltunk, aminek nagyon örülök. Amit itt fejleszteni kell, az a helyzetkihasználás és néhány játékos állóképessége.

Az U17-es csapattal az MLSZ Regionális bajnokságába – ami a felnőtt NB III-nak felel meg – neveztünk, ami hatalmas kihívás elé állította a srácokat és az egyesületet egyaránt, de maximálisan megállták a helyüket a fiúk.

Ha visszatekintesz a 2021-es évre, akkor mit tennél ki a „büszkeség falra”?

Büszke voltam az U17-es csapat két mérkőzésére, amiből az egyik egy vereség volt. 

Az idegenben lejátszott Airnergy ellen 2-1-es győzelemmel végződő mérkőzésen minden pályára lépő játékos a tudása legjavát hozta ki magából. A másik mérkőzést hazai pályán játszottuk az egyik legerősebb csapat ellen (III. kerület), amelyen hihetetlen fegyelmezetten betartotta minden játékosunk a taktikai utasításokat. Ezen a mérkőzésen jól látszott, hogy mennyit fejlődtek a fiúk taktikailag és fizikailag a kemény őszi edzések eredményeként. Mindenki megtapasztalhatta ebben a bajnokságban, hogy milyen az amikor egy csapat nálunk magasabban képzett vagy ügyesebb játékosokból áll, de azt is láthatták a fiúk, hogy a sokszor nehéz edzéseknek, a néha unalmas taktikai fejtágításnak vagy a szigornak meg van az eredménye. Az előzetes terveket megfejelve az U17-es csapat a 7. helyen telel a 16 csapatos bajnokságban.

Büszkék lehetünk arra is, hogy a 18-20 fős körzetközponti válogatottba (Dunaharaszti) rendszeresen 8 (!) gyerekünk kerül meghívásra. 

De igazából büszke vagyok az összes „Bozsikos” korosztályra. Mindent megtesznek annak érdekében, hogy fejlődjenek. Rendszeresen járnak edzésre. Jó látni és nézni őket a pályán. És ami a legfontosabb, maximálisan motiváltak. Nagyon szeretek velük dolgozni!

Kicsit kilépve a múlt és a jelen bűvköréből, milyen elképzelésed van az elkövetkező évek Halásztelki FC utánpótlás-nevelését illetően?

Én minden nap tanulok és tanulni akarok a labdarúgásról. Szeretném hinni, hogy amit átadok a gyerekeknek az hasznos és jó lesz számukra. Itt érzem jól magam, itt van a helyem. Magaménak érzem ezt az egyesületet, mint egy családot, amelyet építeni, szépíteni és fejleszteni szeretnék. 

Kialakult egy koncepciónk az utánpótlás-nevelést illetően, amelynek mentén haladunk lépésről lépésre. Rendületlenül hiszek abban, hogy amit a labdarúgásról és az utánpótlás-nevelésről gondolunk, mindaz amit képviselünk, az működőképes.

Magasabb polcra szeretnénk emelni az egyesületet. Azt szeretnénk, hogy a nálunk ma még egy-két lépéssel előrébb járó csapatokhoz ne legyen perspektíva elmenni, illetve legyen vonzó Hozzánk igazolni, bármely korosztályba. Szeretném elérni azt, hogy tudják a szülők, a gyerekek és más csapatok is, hogy Nálunk megkapják azt az alapot, amelyre nyugodtan építkezhetnek akár az élvonalbeli klubok is.