Nyakunkon a bajnoki rajt. De mielőtt még útjára indulna a labda tavasszal, tekintsünk egy kicsit vissza a magunk mögött hagyott időszakra. Hogyan értékeled az őszi szezont?
Nem ott kellene tartani, ahol tartunk, ez biztos. Azt gondolom, hogy többre hivatott ez a csapat.
Mi történt ősszel?
Minden évben úgy megyünk neki a bajnokságnak, hogy akkor „na majd most” és akár még a dobogóközeli álmok is valóra válhatnak, aztán mindig közbejön valami.
Az idei ősz is nagyon jól indult. Első négy meccsből megnyertünk hármat, mellette pedig volt egy döntetlenünk. Aztán valami történt és nagyon megrogytunk. Sorozatban jöttek a vereségek. Belekerültünk egy negatív spirálba és ugyan mindig fogadkoztunk, hogy a következő meccsen kilépünk belőle, de ez nem igazán sikerült.
Sajnos voltak olyan meccseink, amikor nálunk szerényebb képességű csapatok lelkesedésben fölénk nőve vertek meg minket.
A „volna” ugyan nem játszik, de mi lett volna a realitás?
Első ötben kellett volna telelnünk. Tehetséges fiatalokkal van tele a keretünk, többre hivatott ez a társaság.
Milyen érzés az „öregek” közzé tartozni?
Én vagyok a második legidősebb a csapatban, sőt, ha belegondolok, nem is fociztam még ilyen fiatal csapatban.
Amikor én fiatal voltam és 20-21 évesen bekerültem a felnőtt csapatba, akkor más volt a közeg, az idősebbek uralták a fiatalokat. A mai világban ez már egy kicsit máshogy működik. Mi haverok vagyunk, átjárunk egymáshoz, összejárunk a focin kívül is. Nálunk inkább haverságba, barátságba hajlanak ezek a dolgok.
Persze ha valakit bátorítani kell, akkor ott vagyok és próbálok segíteni akár néhány jó szóval. Ez nekem is jól esett anno.
Mennyire vagy megelégedve a saját egyéni teljesítményeddel?
Nekem is sikerülhetett volna jobban ez az ősz.
Ha pusztán a statisztikát és a tényeket nézzük, akkor azért annyira mégsem szerepeltél olyan rosszul, hiszen 15 meccsen mégiscsak 16 gól áll a neved mellett.
Ez igaz, viszont ha a kihagyott helyzeteket is nézem, akkor lehetettem volna sokkal eredményesebb is. A sok kihagyott helyzet a csapat egészére jellemző volt. Valamiért nem mentek be a helyzetek.
Mi volt ennek az oka?
Nem igazán tudom. Talán koncentráció hiány, talán mentális hullámvölgy. Elképzelhető, hogy nálam például a focin kívüli életem elég sűrű időszaka vehetett ki többet belőlem, ami talán így jött ki a teljesítményemen.
Csapatkapitányként mennyire tudtál ezeken a problémákon segíteni?
Halásztelki vagyok, rajtam van a karszalag, ez megtiszteltetés, de ugyanolyan vagyok a csapatban, mint a többi játékos.
Ettől függetlenül persze igyekeztem a csapattársaim motiválni, biztatni, adott esetben megvédeni őket a pályán a játékvezetőtől vagy éppen az ellenféltől. Nyilván nem a tettlegességtől (nevet).
Emellett Erikkel sok mindent megbeszélünk és talán tudok olyan hasznos dolgokat mondani a játékosok mentális állapotát illetően, amelyek segíthetnek számára.
Változott bármit a játékod az elmúlt évekhez képest?
Nem gondolom, inkább a csapat változott körülöttem. Amikor Erik lett az edző, jellemzően helyiek alkották a csapatot, vagy olyanok, akik korábban is már játszottak Halásztelken. Akkor nem várt minket szinte senki a középmezőnybe, míg végül mégis 8. helyre futottunk be. Akkor kicsit más volt a játék, kontrajátékot játszottunk és akkor még gyorsabb voltam mint most (nevet).
Vagy amikor bajnokok lettünk, akkor azért könnyebb volt sok gólt rúgni. Na meg időközben idősebb is lettem (nevet).
Voltál már bajnok, gólkirály, játszottál magasabb osztályban. Mi az, ami motiválni tud még?
Nagyon szeretek focizni, imádom. Amikor kimegyek a pályára, nem kell másra gondolni, csak a játék van. Emellett sok barátom van itt. Akad olyan, akivel serdülőben együtt játszottam, vagy éppen olyan játékostárs is, aki totyogó 3 éves volt és itt passzolgattunk a pályán, amíg apáink fociztak.
Szeretek kimenni a pályára, tulajdonképpen ez az életérzés az, ami nélkülözhetetlen számomra. Nagyon fontos nekem ez a közösség és ez a közeg. Valószínű, ha máshol játszanék, akkor mindez nem lenne ennyire fontos, bár akkor lehet a súlyomra is jobban kellene figyelni (nevet)
Hogy-hogy?
Minél idősebb vagyok, annál nehezebben adom le a könnyen felszaladt kilókat. Mezem is lassan kicsi rám, kampányoltam is, hogy kapjak újat, mert a 8-as kicsi rám. Elnök Úr válasza pedig az volt, hogy inkább váltsak számot (nevet).
Van valami háttere annak, hogy 8-as mezben játszol?
Amikor anno Alsónémedibe igazoltam, akkor 8-as lettem és ez így megmaradt. A mezszám választás a feleségemhez kötődik, de ennél többet nem mondhatok (nevet).
Meddig látod még magad a pályán?
Hú, ez egy nagyon jó kérdés. Tavaly még edzősködtem az utánpótlásban, de a magánéletben rengeteg elfoglaltságom volt és valljuk be őszintén sok időt elvett az életemből a foci, mindezt pedig a család rovására.
Ezért döntöttem úgy, hogy választanom kell az edzőség és a játék között. Mivel edzősködni még tudok később is, ezért feleségem javaslatára úgy döntöttem, hogy amíg bírom, addig játszok.
Vagy addig amíg nem szorítanak ki a fiatalok?
Bárcsak jönnének a halásztelki fiatalok! A mostani U17-es csapatban van jó néhány tehetség, remélem minél hamarabb együtt játszhatok velük rendszeresen.
Mennyire volt nehéz döntés elszakadni tőlük?
Nagyon. Egy évig őrlődtem, amíg végül eldöntöttem. Hat évig voltam velük, rendkívül ügyesek, szorgalmasak, rendes gyerekek. Nagyon nehéz volt ezt a döntést meghozni, de lehet, hogy már nekik is szükség volt a változásra.
Viszont nagyon jó érzés volt velük játszani, amikor néha beálltak a felnőttek közzé.
Voltál kint azóta a meccsükön?
Persze, többször is. Habos Gáborral szerencsére ugyanaz az elképzelésünk a labdarúgásról, így a srácok továbbra is azt a szép, támadó focit játszák, mint amiben én is hiszek.
Kanyarodjunk vissza a felnőtt csapatra. Hétvégén indul a tavaszi szezon. Mi lehet benne a csapatban?
Nagyon remélem, hogy ennél több. Szinte biztos vagyok abban, hogy előrébb fogunk végezni. Nagyon sűrű a mezőny, szóval még látótávolságon belül van a csapatok nagy része. Bár azért most nem tudnám fejből elmondani a tabellát (nevet).
15 meccs maradt mennyi győzelem lesz ebből?
Minimum 10!