Az átigazolási időszak során rengeteg érkező játékosról számolunk be, lassan már napi szinten. Ám a tehetséges játékosokhoz elengedhetlenek a kiváló edzők, akikből szerencsére nincs hiány klubunknál. Ennek ellenére azt gondoljuk, remek edzőkből sosem elég, így nagy örömmel jelentjük be, hogy szakmai stábunk újabb minőésgi edzővel bővül

Az új szezonban az U9-es és az U11-es csapatunk vezetőedzői posztjára Horváth Ádám érkezik

Még a szezon megkezdése előtt beszélgettünk egy kicsit Ádámmal a futballról.

Kezdésként a kezdetek, avagy egy klasszikus kérdés: Mióta focizol?

Már egészen kis koromtól kezdve a labdarúgás központi szerepet játszott az életemben. Mindig „nyaggattam” édesapámat – aki még kiskapukat is készített nekem – hogy menjünk ki focizni és vagy vele, vagy az utcán a többi sráccal játszottam egész nap.

Nyolc éves koromban aztán édesapám rábólintott arra, hogy leigazoljanak és így egy „igazi” klubban kezdhettem tanulni a labdarúgás rejtelmeit, immár szervezett keretek között. Amikor középiskolás lettem, leigazolt az Újpest, ez pedig egy újabb nagy váltás volt az Életemben. Ott töltöttem a középiskolás éveimet és délelőtt, valamint délután is edzettem. Egészen a másodosztályig jutottam anno, edzhettem a felnőtt csapattal, valamint edzőmérkőzésen és kupameccsen is pályára léphettem.

Hogyan kerültél a pályáról a technikai zónába?

Hét-nyolc évvel ezelőtt kezdtem el az edzői pályát. Mindig is szerettem volna gyerekekkel foglalkozni, mert az utánpótlásban töltött éveim alatt azt éreztem, lehetne ezt teljesen máshogy is csinálni. Úgy, hogy az edzésekből és a mérkőzésekből sokkal többet profitáljanak a gyerekek…

Aztán amikor labdarúgóként Biatorbágyra kerültem, a munkaidőm vége és az edzések között volt néhány óra szabadidőm, ezért úgy döntöttem körbenézek edzői lehetőségek terén. A budaörsi Liver FC volt az első edzői állomásom, ahol kis korosztállyal tudtam dolgozni.

Mely korosztályokkal voltál korábban?

Mindig is kis korosztállyal dolgoztam. A 8-11 éves korosztály a fő profilom, de korábban már 13-15 éves korosztályoknál is megmérettettem magam.

No és Horváth Ádám mit követel meg a kis korosztályokban?

Alapvetés nálam, hogy soha nem kérek olyat a gyerekektől, amit én ne tudnék megcsinálni. Szeretek például beállni a gyerekek közzé játszani, mert nem az a típusú edző vagyok, aki a pálya szélén állva magyaráz. Próbálom más nézőpontból megközelíteni a gyerekek számára a játékot és azáltal, hogy köztük vagyok, azt gondolom sokkal eredményesebb és hatásosabb az ismeretek átadása, mint a korlátot támasztva.

Ugyanakkor az edzéseken szigor és fegyelem van, maximális odafigyelést követelek. Edzés előtt és után a gyerekek barátja vagyok, ám az edzéseken a kemény munka és a koncentráció az, amit elvárok. Hiszem azt, hogy a fejlődésük kulcsa ebben is rejlik.

Mire számíthatnak Tőled a gyerekek és a szülők az új szezonban?

A tőlem telhető legtöbbet fogom nyújtani a gyerekek számára. Szeretnék számukra mindent megtanítani, amit tudok a futballról. Meg kell tanulniuk kezelni a győzelmek mellett azokat az élethelyzeteket is, amikor esetleg az ellenfél több gólt szerez. Azt gondolom, mindenből építkezni kell, mert az visz előre.

Kiemelten fontos nálam a kommunikáció. A gyermekkel kapcsolatos dolgokról – legyen az pozitív vagy negatív esemény otthon, iskolában – jó ha mielőbb értesülök, mert akkor tudom én is az egyént az egyedi élethelyzethez igazodva segíteni, támogatni.

Milyen csapatot láthatnak majd a szurkolók, akik kilátogatnak a meccseitekre?

Az biztos, hogy a csapataimnál nem lesz olyan, hogy elveszett labda. Soha nem az a játékos voltam, aki a legügyesebb volt a csapatban, viszont egy dologban mindig az élen voltam. Mindig én akartam és küzdöttem a legjobban. Szeretném, ha a csapatom is olyan lenne, hogy jobban akarják a labdát, a győzelmet, a sikert és a fejlődést, mint más.

Emellett szeretném és el is várom, hogy a csapat tagjai kiálljanak egymásért. Ez egy kis család, együtt vagyunk és együtt dolgozunk, egyedül nem lehet meccset nyerni…

Mert itt focizni jó

Hajrá Telek!