Mai napon eldörrent a start pisztoly az átigazolási időszakot illetően és rögtön egy bomba hírrel nyitjuk a várhatóan nem rövid sorozatunkat (ígérjük, nem fognak unatkozni olvasóink nyáron sem…)

Abban hiszünk, hogy a Nálunk focizó gyermekek a legjobb képzést kell, hogy kapják, ehhez pedig a legjobb edzőkre van szükség. Az új szezonban U13-as „kék” csapatunk vezetőedzői posztjára Horváth Zoltán János érkezik a Halászi focisuliból, aki a nagypályás focira való felkészítés mellett az U7-es korosztályban is futballra fogja oktatni az ifjakat

Zoli bácsival beszélgettünk múltról, jövőről, futballról és képzésről.

Kezdjük egy klasszikus első kérdéssel: Mikor érkezett meg az Életedbe a labdarúgás?

Annyira régen kezdődött a foci iránti szeretetem, hogy nem is igazán emlékszem már a kezdetekre. Kis gyerekkoromban a grund volt egy olyan meghatározó helyszín, ahol a gyerekek megtanulhatták az alapokat. Én is itt kezdtem „bontogatni szárnyaimat”, majd 9 évesen kerültem az első osztályú kolozsvári klubhoz, ahol egészen 13 éves koromig futballoztam. Ezt követően kicsit eltávolodtam a focitól, mert először alacsonyabb osztályban játszottam, majd szülői támasz és segítség hiányában abba is hagytam ezt a sportot.

Mindez olyan meghatározó „élmény” volt Számomra anno, hogy azóta is az egyik legalapvetőbb mozgatórugóm, hogy más ne „járjon így”, ne hagyja abba a focit. Egyik célom, hogy tudjak olyan inspiráló és motiváló közeget teremteni a gyerekek számára, amely kellő támaszt nyújt számukra abban, hogy teljes erőbedobással és szívvel tudják ezt a játékot tanulni és ezáltal tudjanak fejlődni.

Hogyan lett ebből mégis edzősködés?

Tíz év futball nélküli „létet” követően a munkatársak unszolására tértem vissza a pályákra. A sport azért mindig is életem része volt, hiszen futball hiányában például elég sokat és jó színvonalon röplabdáztam.

Szokták volt mondani, hogy minden sikeres férfi mögött egy erős asszony áll. Az edzői pályafutásom tulajdonképpen a feleségemnek köszönhetem, ugyanis Ő lepett meg születésnapomra egy edzői tanfolyammal, szinte minden előzmény nélkül. Érezte és látta rajtam, hogy a labdarúgás érdekel igazán, így a kezdő lépést megtette helyettem ezen az úton.

A tanultakat hol igyekeztél kamatoztatni?

Talán mondhatom azt, hogy mostani érkezésemmel visszatértem a kezdetekhez, ugyanis Halásztelken kezdtem el edzősködni. A fiam itt focizott két évig Halásztelken s az akkori edző megkért, hogy segítsek edzéseket tartani. Aztán megalakult a CSUSE és Fazekas Attila invitálására Csepelre vezetett az utam. Másfél év után már teljes munkaidőben foglalkoztam a gyerekekkel.

Egészen 5 évig voltam a CSUSE kötelekében, majd innen kerültem a Halászi Focisulihoz, ahol 4 szép évet töltöttem leginkább U9 és U11 korosztálynál, de szinte az összes csapatnál besegítettem.

Innen érkeztél most Halásztelekre?

Igen. Kaptam egy megkeresést, amelyet kifejezetten hízelgőnek tartottam. Leültem a vezetőkkel és egy rendkívül szimpatikus jövőképet vázoltak fel. Emellett az is pozitív volt, hogy a szakmai stáb magas végzettséggel rendelkezik, illetve a labdarúgásról vallott elképzeléseik egyeztek az enyémmel.

Fontosnak tartom, hogy csak olyan közegben lehet kiteljesedni, amely egyrészt inspiráló, másrészt pedig magas minőséget képvisel. A többszöri és hosszas beszélgetéseket követően egyértelmű volt Számomra, hogy jó helyre kerülök.

Mi a Te edzői filozófiád?

A győzelmekben hiszek. Az apró sikerek építik mind az egyént, mind pedig a közösséget.

Az én szemléletem az, hogy minden edzés egy győzelem, ha sikerül átadnom valami újat a gyerekeknek. Győzelem az is, ha viszontlátom a mérkőzésen az edzésen gyakoroltakat. Győzelem, ha a gyerekek mosollyal az arcukon mennek le a pályáról edzés után. Hiszem, hogy nem csupán a labdarúgás, mint játék megtanítása a feladatunk, hanem az is, hogy apró dolgokkal (alázat, munka, hit, fegyelem) felkészítsük Őket az Életre. Ha ez sikerül, akkor az a legnagyobb győzelem.

Munkám alapvető építőeleme a kommunikáció. Hiszem azt, hogy a gyermek, szülő, vezetőedző és vezető négyes nyílt és folyamatos kommunikációja képes a felmerülő problémákat megoldani, vagy éppen megelőzni azokat.

Milyen csapatot láthatnak majd a szurkolók, akik kilátogatnak egy U13-as mérkőzésre?

Abban hiszek, hogy a labdarúgás egy játék, amelyben a labdának kulcsszerepe van. Azt gondolom, hogy a játékszernek nálunk kell lenni, ha pedig ez nincs így, akkor azonnal vissza kell szerezni. Azt szeretem, ha a játékosaim játszák a focit.

Szeretném, ha látható lenne az, hogy a gyermek fejlődik intelligenciában és tudja azt, hogy mit miért csinál. Legfontosabb célom, hogy a gyerekek megértsék a labdarúgás lényegét és folyamatosan fejlődjenek saját ütemükben, mindig feszegetve egy kicsit határaikat.

Mert itt focizni jó

Hajrá Telek!