Kategória: U16

U16: Visszatekintés az utolsó mérkőzésre és a szezonra

Néhány nappal az utolsó bajnokit követően pillantsunk vissza kicsit az U16-os záró fordulóra és egyúttal az évre is. Lássuk, hogyan élték meg a főszereplők belülről mindezt:

Lukács Tamás, vezetőedzőnk értékelése:

Nyertünk egy ezüstérmet, de lehetett volna arany is. Kicsit szomorú vagyok, hogy nem lett ez az érem fényesebb. Furcsa volt az egész év, hiszen volt itt minden: alapszakasz, középszakasz és külön osztály is. Szerettünk volna magasabb osztályban lenni, de ez a szezon most így alakult.

Sajnos voltak rosszabb meccseink. Ennek eredményeként az Alsónémedi megnyerte ezt a bajnokságot, amihez tiszta szívvel gratulálok. A CSAPAT előtt viszont le a kalappal.

Mi az erőssége ennek a brigádnak?

A csapatszellem nagyon rendben volt, amihez három-négy igen kimagasló teljesítmény is párosult. Az idénykezdethez képest előrébb léptünk, az biztos. A következő évben megmérettetünk komolyabban is, mert ezek a srácok megérdemlik.

Sztaskó Zoltán, a bajnokság gólkirálya:

Az utolsó meccsen egy kicsit megijedtem, amikor döntetlen volt, de tudtam, hogy meg tudjuk fordítani és szerencsére így is lett. A bajnokság egésze sokkal jobban is sikerülhetett volna, de azért ez sem annyira rossz. Csapatként remekül működtünk és a motivációval sem volt sosem gond.

Posztodat tekintve nem csatárként brillírozol a pályán, mégis gólkirály lettél. Minek köszönheted ezt?

Minden évben küzdök azért, hogy én legyek az első és ez most össze is jött.

Rádi Brúnó, gólérzékeny csatárunk:

Rádi Brúnó (gólérzékeny csatárunk):

A három hetes meccs nélküli időszak eléggé összezavart minket, mert az elején nem igazán találtuk magunkat, nem voltak pontosak a passzok. Aztán az első gólt követően teljesen megváltozott a játékunk és elkezdtük azt játszani, amit tudunk. Ebből két gólos előnyt sikerült kovácsolnunk, viszont belehibáztunk a meccsbe és visszajött az ellenfél. Félidőben megbeszéltük, hogy mit kellene változtatni és a cserék is jól szálltak be, így ezt követően már a kapu elé szorítottuk az ellenfelet. Meg vagyok elégedve az eredménnyel és a második félidei játékkal is.

Hogyan értékeled a bajnokság egészét?

Nagyon sok jó meccsünk volt. Majdnem elégedett vagyok, sajnos voltak olyan meccsek is, amelyek nem úgy sikerültek, ahogyan azt szerettük volna. Ennek ellenére azt gondolom, hogy ez a második hely nem olyan rossz.

Nagykékesi Bence, sziklaszilárd védőnk:

A szezon utolsó meccse nagyon jó volt. Az első félidő picivel rosszabb volt ugyan, mint a második, de szerencsére a félidőben összekaptuk magunkat és jól zártuk le a találkozót.

Azt gondolom, hogy egész szezonban domináltuk a bajnokságot. Jobbak voltunk ellenfeleinknél és leginkább a passz játékunkkal, illetve játék tudásunkkal tudtunk föléjük emelkedni. A csapat erőssége végig a csapategység volt, együtt győztünk és együtt veszítettünk.

Füle Kristóf, csapatkapitány:

Köszönjük a gratulációt, mi minden tőlünk telhetőt megtettünk.  A bajnokság egészét tekintve felkészültünk minden meccsre, viszont a hiányosságaink miatt egy pár mérkőzést nem tudtunk behúzni, így „csak” a második helyre érhettünk oda. De ez is nagyon szép teljesítmény.

Azt gondolom, hogy volt egy nagyon jó mag a csapaton belül, akiket remekül kiegészítettek a többiek. Ennek köszönhetően szépen zárult ez a szezon.

Hajrá Telek!

Győzelem és szépen csillogó ezüst a végére

Szombat délelőttre elsuhantak az esőfelhők, hiszen vélhetően tudták, szép zárásra készül U16-os brigádunk.

Záró fordulójához érkezett ugyanis a bajnoki küzdelemsorozat és ugyan második helyünk a hétközi meccsek eredményeként már fixen mutatott a tabellán, a becsület és a sportemberség, na meg az ifjonti motiváció győzelemre sarkallta a srácokat 💪

Napsütés ☀️ frissen nyírt centerpálya, beüzemelt eredményjelző, lelkes szülők. Minden adott volt egy szép záráshoz 👌

Néhány helyzetet követően a 2️⃣0️⃣. percben már vezettünk is. Bognár Norbi brusztolta be a kapu előtti kavarodást követően szabaddá vált játékszert 🎯⚽️1️⃣0️⃣.

Néhány perccel ezután szöglethez jutottunk. Pokornyi Tomit hagyták teljesen magára az ellen védői, ha pedig így alakult, védőnk köszönte szépen a magányt és a kapuba bólintott 🎯⚽️2️⃣0️⃣.

Az előny túlságosan is megnyugtatott minket, vagy éppen a nap sugarai lágyították el figyelmünket, de tény, a félidő végére elolvadt az előny és kezdődhetett minden előlről.

Lukács Tamás vezetőedző cserékkel frissített és nagyobb fokozatba kapcsolt a “gépezet”. Nem igazán voltunk kellemes vendéglátó, hiszen a második félidőben nem engedtük ki saját térfelükről látogatóinkat. Sorra dolgoztuk ki helyzeteinket, rúgtuk a kapufákat és a folyamatos nyomásnak aztán meg is lett az eredménye. Érkezett gólkirályunk, Sztaskó Zola és a biztonság kedvéért hintett kettőt 🎯⚽️4️⃣2️⃣

A végére magabiztosan tartottunk itthon a 3️⃣ pontot. Záró akkordként a meccset követően játékosaink egyesületünk elnökétől, Ács Gusztávtól és elnökségi tagjától, Göndöcz Tamástól átvehették jól megérdemelt ezüstérmeiket 🥈és a második helyért járó kupát 🏆

Gratulálunk Srácok ez szép munka volt 👏💪⚽️

Ellenfelünknek köszönjük a mérkőzést és további sok sikert kívánunk! 🙏

Hajrá Telek! 💙💛

Válogatott meccsen jártunk

Tegnap délután ismét gyerekzsivajtól volt hangos a halásztelki sportcentrum. Most kivételesen nem edzés vagy halásztelki meccs volt a fókuszban, hanem arra vártak gyerekek és kísérők, hogy begördüljön végre a két busz és útnak indulhasson a HFC család a válogatott meccsre.

U9-es korosztálytól egészen az U17-es srácokig közel 70 tehetséges halásztelki lurkó várta izgatottan, hogy végre megcsillanjanak a Puskás Aréna nemzeti színben pompázó fényei ❤️🤍💚 Aztán amikor beléptünk és megdörrent a Carpathian Brigade ’09, majd a Himnusz, minden gyermek teli torokból buzdította Hazánk legjobbjait 💪🗣❤️🤍💚📢

Az eredmény ugyan nem csengett jól a végén, ám a gyerekek egy örök élménnyel térhettek haza és hajthatták álomra fejüket. Ez az álom viszon immár bizonyosan arról szól, hogy egyszer nekik is harsanyjon fel a Himnusz és küzdhessenek a nemzeti színekért. Bízunk benne, hogy néhány év múlva valóra válnak az álmok.

Köszönjük, hogy a MLSZ – Magyar Labdarúgó Szövetség lehetővé tette klubunk számára, hogy srácaink átéljék ezt az élmény.

Hajrá Magyarország, Hajrá Telek!

Blazepod – Intuitív alkalmazás

Együttműködési megállapodás az innovatív szemlélet jegyében.

A digitális eszközök és alkalmazások ma már mindennapjaink részévé váltak. Az viszont, hogy mindezeket tudatosan és képességeink fejlesztésére használjuk, még egy kellőképpen kiaknázatlan terület. Ebben lépett előre klubunk azáltal, hogy a tegnapi napon együttműködési megállapodást kötöttünk a Reaction Hungary Blazepod KFT-vel. Immár hivatalos partnerklubként lehetőségünk nyílik a dinamikusan fejlődő cég képességfejlesztő okoseszközeit és mobil alkalmazását tesztelni. Edzőink és játékosaink megismerkedhetnek az edzések egy új generációjával, amelyek izgalmas és szó szerint színes újdonságként még élvezetesebbé teszik a sportolást.

Blazepod Magyarország

Közösen fejlesztjük a jövő reménységeit!

Lukács Tamás

Utánpótlásedző U16

Ha vissza kellene idézni labdarúgó pályafutásod főbb állomásait, akkor melyek azok, amelyek álmodból felkeltve is azonnal beugranak? 

Szinte mindegyik (nevet). Csepeli vagyok, így nem is volt kérdés, hogy ott ismerkedtem meg a foci alapjaival. A középiskolai tanulmányok magukkal hozták a klubváltást. Abban az időszakban annyira jól ment a játék, hogy a középiskola befejezését követően külföld felé tudtam kormányozni a karrierem. Finnországban játszhattam, amire a mai napig büszke vagyok.

Hazatérésemet követően itthon az NB3-ban volt szerencsém és lehetőségem évekig védeni. Szigetszentmiklóson majd Diósdon játszottam, utóbbi klubban fejeztem be az aktív pályafutásomat. Ezt követően még az MTK Baráti körében is védtem néhány alkalommal az öregfiúk bajnokságban.

Hogyan fordultál az edzőség felé?

Kicsi a világ (nevet). Amikor annak idején Diósdon fociztam, akkori edzőm – jelenleg a Halásztelki FC U17-es csapatának vezetőedzője – Habos Gabi megkérdezte, hogy lenne-e kedvem utánpótlás kapusokkal foglalkozni. Jól esett a felkérés, tetszett a feladat, így belevágtam.

Ezután átkerültem Szigetszentmiklósra, ahol már utánpótlás csapatot is kaptam. Azokat a srácokat edzettem, amely gárdából azóta jó néhányan itt játszanak Halásztelken. Van olyan jelenlegi játékosom, akivel már öt éve együtt dolgozom. Nyugodtan mondhatom, gyakorlatilag majdhogynem mellettem nőnek fel ezek a srácok.

Szigetszentmiklósról érkeztél Halásztelekre?

Igen. Annak idején amikor még Szigetszentmiklóson edzősködtem, egy korosztályt vittünk Gáspár Andrissal. A Bozsik-tornákon sokat beszélgettünk, majd egyszer nekem szegezte a kérdést, hogy foglalkoznék-e a kapusokkal Halásztelken. Igent mondtam, aztán eltelt fél év és felmerült, hogy ne csupán kapusedzőként segítsek, hanem egy utánpótlás korosztállyal is foglalkozhatnék.

Érdekelt a feladat, tetszettek a körülmények és az, hogy hozzám hasonló gondolkodású emberek igyekeznek napról napra előre vinni a dolgokat. Így aztán 2018. augusztusától már nem csak a kapusokkal foglalkozom itt Halásztelken.

Vezetőedzőnek vagy inkább kapusedzőnek tartod magad?

Is-is. Mind a kettő kifejezetten komplex dolog, nem is tudok választani. Meg vannak mind a kettőnek a szépségei, tulajdonképpen mind a kettőt imádom.

A kapusokkal való foglalkozás során kifejezetten sok figyelmet lehet szentelni egy-egy játékosnak. Sokkal jobban egyénre lehet szabni a foglalkozásokat, ez pedig inspirál. Ha pedig látják a srácok, hogy beleteszek mindent, hogy igyekszem új dolgokat mutatni, akkor szeretni fogják a foglalkozásokat. Emlékszem, amikor idejöttem, négyen voltunk edzésen. Egy idő után volt olyan, amikor nyolc kapusnak tartottam edzéseket Halásztelken.

Ha jól tudom, felnőtt kapusokkal is foglalkozol, igaz?

Igen, Nagytétényben. Az megint egy más megközelítést és néha más módszereket is igényel. Legmagasabb szinten az NB2-ben, Szigetszentmiklóson foglalkoztam kapusokkal. Egyszóval nem igazán tudom, de talán nem is szeretném elengedni a kapusokat (nevet).

Hogyan látod magad edzőként évek múlva?

Szeretem az utánpótlás edzőséget, szeretném sokáig csinálni. Az a jó ebben, hogy nincs megállás, állandóan tanulok. Minden egyes edzéssel fejlődök. Minden egyes új szituáció, amivel addig nem találkoztam és meg kell oldani, az többé tesz.

A felnőtt focit illetően tökéletesen megfelel az a szint és szerep, amiben most vagyok. Kapusedző és másodedző vagyok, ez tökéletesen kitölti a vágyaimat. A felnőtt fociban való vezetőedzői szerep nem igazán én vagyok.

Engedjük is el a felnőtt focit és fókuszáljunk az utánpótlás-nevelésre, itt Halásztelken. Vezetőedzőként mi az a szemlélet, amit képviselsz és amit át szeretnél adni játékosaidnak?

Én alapvetően embereket szeretnék nevelni. A megalkuvás nélküli játékban hiszek, talán sokszor túlzottan is maximalista vagyok. 

Mindezt igyekszem átadni a srácoknak is. Gyakran elmondom nekik, hogy mindig próbálják magukból kihozni a maximumot, ne elégedjenek meg azzal, ami most van. Mert most nyersz ugyan 8-0-ra, de jövő héten jön egy másik csapat, amelyik lehet, hogy erősebb lesz. Ha pedig még benne van a fejedben az, hogy mit hibáztál és azon hogyan tudsz még egy kicsit javítani, akkor azt jövő héten hasznosítani tudod. Elképzelhető, hogy pontosan az a kis nüansz kell majd egy újabb sikerhez.

Vevők erre a gyerekek?

Én azt gondolom, hogy a csapatom 95%-a igen. Az 5% pedig mindig lesz, velük mindig vívom a harcokat. 

Ez már az a korosztály, ahol kezdődik a „nagyfiúskodás”. Nagyon kezdődik (nevet). 

Ugyanakkor ezek a gyerekek nagyon tisztelettudóak. Heti négyszer vagyok velük, de ha otthonról nem kapják meg azt az értékrendet, amit behoznak, akkor ez nem működne. Szóval az, hogy vevők erre a srácok, az a gyerek, a szülő és az edző közös sikere.

Az U16-os korosztályban sokan vagytok most, ráadásul igen széles skálán mozog a gyerekek életkora.

Igen, a 2006-2007-2008-as korosztályt viszem most, mert ebben az évben az U16-os korosztály alatt csak az U13-asok vannak. Ez pedig azért nem könnyű. Gondolj bele, itt azért három év különbség is lehet (és van) a gyerekek között, ami azért ebben a korban kifejezetten nagy különbségeket tud eredményezni. Ráadásul több településről vannak a játékosaim, ennek ellenére össze tudott állni egy jó csapat. Hiszem azt, hogy tökéletesnek kell lenni a közösségnek ahhoz, hogy eredményesek legyünk. Szerencsére itt így van. 

Emellett meg kell említenem azt is, hogy fantasztikusan jó szülői brigádom is van, ezt pedig meg kell becsülni. Ezúton is köszönöm nekik azt a sok áldozatot, amit a gyerekekért és ezáltal a csapatért hoznak.

Hogy lehet ezeket a korosztályi különbségeket? Mindegyik gyereket versenyeztetni kell?

Igen. Nem egyszerű ugyan, de ezt meg kell tudni oldani. Azért mégiscsak arról beszélünk, hogy például egy középiskolai elsőst egy általános iskola hetedik osztályos sráccal kell csapattá gyúrnom. Én mindenkire számítok és el kell mondjam, „hála az Égnek” nagyon sok ügyes gyerek van. 

Ugyan többségben vannak a 2006-osok, de előfordult ebben a járvány időszakban, hogy annyi betegünk volt, hogy 2008-asokkal kellett kiállnunk. 

Szerencsére nem az van, hogy ott vannak és elvannak a fiatalabbak, hanem igenis motiváltak a csapatba kerülésért. Ugyanakkor vannak olyan esetek, amikor csak epizód szerep jut nekik, ezeket mindig előre megbeszéljük. Hiszek a kommunikációban, mert fontos, hogy a gyerek tisztán lássa az elvárásaimat és azt, hogy számítok rá, ugyanakkor azt is helyén tudja kezelni, hogy mire képes. Az is példaértékű, ahogyan az idősebbek segítik a fiatalokat.

Kihívás, hogy ehhez a három korosztályhoz tulajdonképpen különböző módon kell szólnom. Más kommunikációt, hozzáállást, kapcsolatot igényelnek az egyes korosztályok.

Lehet ennyi gyereknek megfelelő játék percet adni?

Ha a járvány nem szól közbe és megvagyunk 20-25 fővel az edzéseken, akkor kőkemény menet van a keretbe kerülésért.

Alapvetően van egy kifejezetten tehetséges és ügyes mag, így a körülöttük lévőket igyekszem forgatni. Jellemzően kihasználom a cseréimet, de ez mindig nehéz és helyén kell kezelni. Mert például egy éles szituációban el kell döntenem, hogy kinek a lelkével foglalkozom. Azon játékosoméval, aki a pályán van, kiemelkedő teljesítményt nyújt és mindenáron győzni akar, megy előre egy kiélezett döntetlen állásnál, vagy egy még kevésbé tapasztalt srácéval, akinek a játéklehetőség is élmény. Ilyenkor oda kell állni és őszintén elmondani, ha esetleg nem kap lehetőséget. 

Ez nem azt jelenti, hogy az eredmény a legfontosabb, nem. Ilyenkor arról van szó, hogy reálisan kell értékelni az adott helyzetet és nem kell kitenni annak a gyereket sem, hogy negatív élmény maradjon benne, ha esetleg a kiélezett és számára nagy iramú meccsen döntő szituációba belehibázik. Igazából sem engem, sem a csapattársakat nem érdekelne mindez már a meccset követően, de az adott játékos lelkét hosszú távon megviselheti és visszavetheti az önbizalmát. Erre is kell figyelni.

Azt gondolom, hogy a gyengébb képességű játékost is lehet motiválni: először ülj le a padra, aztán kapsz 5 percet. Ha látom, hogy értékeli és rátesz még egy lapáttal a munkában, akkor a következő alkalommal már 10 percet kap.

Hogyan értékeled az őszi szezont?

Az elmúlt szezonunkat sajnos nagymértékben meghatározta a járvány. Amikor mindenki egészség volt és tudtunk edzeni, akkor nagyon jól haladtak a dolgok. Ellenben amikor sok volt a betegség, vagy éppen a karantén kötezettség, azokra az időkre nagyon nehéz időszakként emlékszem vissza. Gondolj bele, elkezded az alapozást, majd karanténba kerülsz. Kezdhettünk mindent elölről, hiszen ebben a korosztályban az állóképesség már alapkövetelményként jelentkezik. 

Elkezdődött a bajnokság, de addig nem is igazán tudtunk egyetlen épkézláb edzést sem elvégezni a járvány miatt. Az alapszakaszban nem halasztottunk meccset, pedig volt olyan, hogy éppen ki tudtunk állni. Volt olyan is, hogy az alapszakaszban ugyanattól a csapattól kaptunk ki, akit később a középcsoportban megvertünk. 

Elmúltak a betegségek, tudtunk edzeni és rögtön jöttek is a győzelmek. A középcsoportban 5-ből 5-öt nyertünk. Ennek a brigádnak a felsőházban lenne a helye, de a járványhelyzet sajnos sok mindent átrajzolt. Ezt tavasszal kell bebizonyítanunk. Ezt a bajnokságot az fogja megnyerni, akinél kevesebb  a beteg, akinél kevesebben vannak karanténban.

Év végén aztán megkapták a srácok a szünetre az egyéni edzésterveket, nehogy otthon üljenek csak és elkényelmesedjenek. Azt mondtam nekik év végén, kicsit hagyják a focit, mozogjanak mást, játszanak más sportágakat. Legyen egy kis foci éhség mire visszajönnek újra, de úgyis tudom, hogy fociztak (nevet).

Most pedig ezerrel készülünk a tavaszi szezonra.

Mi a cél tavaszra és úgy általában az utánpótlásban?

Az a cél, hogy a gyerekeknek élményt adjunk. Ha valaki feljátszhat és néhány percet kap az U17-es bajnoki meccsen, vagy a 2008-as születésű srácok élesben mutathatják meg magukat, azt látom, megbecsülik a pillanatot.

Alapvetően aki ügyes, menjen tovább akadémiai szintre és próbálja ki magát. Bízom benne, hogy ehhez mi megtudjuk adni az alapot. Aki viszont maradni szeretne, az fejlődjön nálunk és szerezzen minél több élményt. Aztán majd ha szeretne és alkalmas rá, akkor kerüljön a felnőtt csapatba. Hosszú távon jó lenne, ha folyamatosan 5-6 saját nevelésű játékosunk lenne tagja a mindenkori felnőtt csapatnak.

A tavaszi szezon tekintetében nem helyezésben gondolkodom. Először is legyen mindenki egészséges, ez a legfontosabb. Ha ez adott, akkor tudunk edzeni és aztán mutassuk meg, hogy nekünk a felsőházban a helyünk.