Utánpótlás szakmai stábunkat érintő második nyári igazolásunkat sem igazán kell bemutatni a labdarúgásban otthonosan mozgók körében.

Az élvonalban 197 alkalommal pályára lépő, válogatottban is bemutatkozó, Halásztelken élő Gábor Nagy, A licences edzőként csatlakozik klubunk edzői csapatához.

Csevegtünk egy kicsit a kezdetekről, a csúcspontról és az utánpótlás-nevelésről:

Kezdjük egy klasszikus, bemelegítő kérdéssel: hogy indult a focista karriered?

Anyukám a Haliban atletizált, édesapám pedig válogatott labdarúgó volt, így természetes volt számomra már gyerekként is a sport és a foci szeretete.

Viszonylag későn, olyan 8-9 éves koromban kezdtem el focizni. Szinte könyörögtem édesapámnak, hogy vigyen le edzésre, mivel nem igazán szerette volna, hogy focista legyek.

Aztán mégiscsak az lettél…

Igen, én csak fociban gondolkodtam. Szombathelyen nevelkedtem, mindig is az volt a célom, hogy a Haliban játszhassak. Ott voltam labdaszedő, jártunk meccsekre, belém ivódott a lokálpatriotizmus.

Végig jártam a korosztályokat és a Szombathelyi Haladás mutatkozhattam be a felnőtt fociban egy Hévíz elleni idegenbeli mérkőzésen.

Négy évet játszottam a másodosztályban, ám amikor feljutottunk, elfogadtam az akkori magyar bajnok MTK Budapest hívását, majd ismét a Hali következett.

Szombathelyen kerültem be a válogatott keretbe és Kazahsztán elleni meccsen kezdőként pályára is léphettem címeres mezben. Játszottam még Újpest FC-ben is három évet, azonban itt már sérülések gyötörtek.

Sajnos több műtéten is átestem és a testem „megállj”-t parancsolt a versenysportnak. 33 évesen abbahagytam a játékot, mert a sérüléseim miatt már nem tudtam azt a szintet hozni, amit elvártam volna magamtól.

Mi volt a csúcspont a pályafutásodban?

Egyértelműen a válogatott mérkőzés. Örökké emlékezetes élmény marad, amikor megkaptam a válogatott meghívót. Az az érzés pedig, amikor hallod és énekled a pályán a magyar himnuszt, leírhatatlan.

Labdarúgó pályafutásodat követően sem távolodtál el a focitól. Ez tudatos volt?

Igen, az volt a célom, hogy valamilyen formában a foci „környékén” maradjak, ezért tudatosan készültem a labdarúgó karriert követő mindennapokra. Még Szombathelyen B licence-t, majd a játékos pályafutást követően A licence-t szereztem. Mindig is azt terveztem, hogy az utánpótlás nevelésben vállalok majd szerepet.

Jogos lehet a kérdés: hogyan kerültél a Halásztelki FC-hez?

Jelenleg a Puskás Akadémia játékos-megfigyelőjeként dolgozom, amit nagyon szeretek, mert kifejezetten sokrétű és érdekes munka.

Itt élek Halásztelken a családommal. Nagyobbik fiam is itt pallérozódik a legkisebb korosztályban, gyakran vagyok kint a Sportcentrumban az edzésein. Gyakran beszélgettem a vezetőséggel, akik felvázolták a klub hosszútávú céljait, amelyekkel teljes mértékben azonosulni tudok.

Mindez, illetve a helyi kötődés abba az irányba mozdított el, hogy a megpróbáljak a tapasztalataimmal segíteni a klubnak és utánpótlás edzőként szerepet vállaljak a halásztelki fociban.

Mi az, amit szerinted át tudsz adni majd a gyerekeknek a fociból?

Korábbi pályafutásomban is rengeteg rossz példát láttam a kisebb korosztályokban. Én nem szeretném ezeket elkövetni edzőként. Szeressék meg a gyerekek a focit, kötődjenek a játékhoz. Ebben a korban nem az eredménykényszeren kell lennie a hangsúlynak.

Magam példájából kiindulva hiszem azt, hogy akaraterő, alázat és elhivatottság nélkül a tehetség nem bontakozhat ki. Pályafutásom során mindig volt előttem két-három játékos a „rangsorban”, de ahogy teltek az évek mindig utolértem és meg is előztem őket. Abban hiszek, hogy ezekkel az értékekkel nagyon sok mindent el lehet érni.

Hajrá Telek