Meg van még a baseball sapka?

Igen, meg (nevet).

Amikor kint voltam néhány meccsen, nekem az volt az érzésem, hogy igencsak impulzív személyiség vagy a pálya mellett. Mindezt az említett baseball sapkával együtt értelmezve akár kérdezhetném úgy is, hogy a „halásztelki Klopp” mindig ilyen?

Egyre inkább higgadtabb vagyok, vagy inkább próbálok az lenni (nevet). Sok minden másban is változtam, remélem előnyömre. Azért is vagyok ennyire impulzív és szuggesztív, hogy segítsem és motiváljam a csapatot. Ez lehet, hogy néha soknak tűnhet, vagy adott esetben nehéz befogadni, de hiszem azt, hogy így tudom kihozni a legtöbbet az emberekből.

Igyekszem belehajszolni a srácokat a sikerbe, megőrülök a középszerűségtől.

Edzői pályafutásod itt indult Halásztelken. Több, mint három év távlatából hogy ízlik ez a szakma?

Az elmúlt három évben megismerkedhettem ennek a szép szakmának a pozitív és a negatív oldalával egyaránt. Olyan nincs, hogy valamiben csak fény és pompa van, mindennek van árnyoldala is. De ezt sosem bánom, mert abból tanulhat az ember. 

Viszont az, ami egy életre el fog kísérni, az a közösség, ami itt a futball berkein belül épült.

Mi az ami motivál az edzősködésben?

Amikor elkezdtem ezt az egészet nem volt különösebb egyéni célom. Természetesen az, hogy képezzem magam, hogy fejlődjek, az mindig jellemző volt Rám, bármit is csináljak.

Az edzősködésben leginkább az fogott meg, hogy ezáltal  benne tudtam maradni a labdarúgásban és, hogy azt csinálhatom, amit a legjobban szeretek, csapatot építhetek. Az pedig, hogy mindezt itthon, Halásztelken tehetem meg, hab a tortán.

Ezek szerint nagy hangsúlyt fektetsz a közösség erejéből fakadó lehetőségek kiaknázására?

Hiszem azt, hogy együtt tudunk csak sikeresek lenni, ezért mindenkinek bele kell tennie a sajátját a közösbe. A végső döntést természetesen én hozom meg.

Közösen kell, hogy kijelöljük például a célt, mert ha nem egyeznek a célok, akkor abból nem lesz siker. Ha nem ugyanazt érzi a csapat egésze, mint én, akkor ott óriási szemléletbeli különbségek vannak. Ha én például felül, míg a csapat alul értékeli a példánál maradva az elérendő helyezést, akkor ott nagy elcsúszások lehetnek és az közel sem egészséges. Viszont ha meg van ez a fajta a balansz, akkor működőképes a közösség.

Balanszban szokott lenni, vagy balanszba hozod ezt?

Részben a motivációm és a sikeréhségem köré igyekszem olyan embereket gyűjteni, akik hasonlóképpen gondolkodnak. Ez szerencsére jellemzően sikerül. Az első és legfontosabb – teljesen mindegy, hogy mit csinálsz az életben – a gondolkodás. A csapatot illetően is az a legfontosabb, hogy tudjon a játékos gondolkodni, hogy akarja a sikert. Aki ezzel nem tud azonosulni, az nem idevaló.

Mivel csapatban gondolkodom, fontosabb egy játékos karaktere, mint az, hogy a fülén is táncoltatja ugyan a labdát, ellenben nem illik emberileg a csapatba.

A csapatépítés mellett mennyire van lehetőség „szakmázni” ezen a szinten?

Rajtam a felelősség, hogy minél élvezetesebb és kihívásokkal teli edzéseket csináljak és ez szerencsére szintén motivál.

Meg van a „hurkák-kolbászok” örömfocinak is a varázsa, de az csak pillanatnyi kikapcsolódás. Ha céljaid vannak, akkor tudsz és akarsz is beletenni szakmát. 

Olyan keretem van, akik szinte kivétel nélkül arról álmodoztak gyerekkorukban, hogy profik lesznek és világbajnoki döntőben győztesen jönnek le a pályáról. Ilyen-olyan okokból ugyan, de ezek a víziók nem valósulhattak meg, de azok a vágyak nem tűntek el. Ha ezekből a vágyakból akár csak egy picit is vissza tudok adni például egy modern labdás gyakorlattal és látom a csillogást a szemükbe, az jó érzés. Ha pedig csillog a szem, fejlődnek.

Szezon értékelő

Milyen célokkal vágtatok neki az őszi szezonnak? 

A cél mindig az, hogy évről évre jobbak legyünk. Klubvezetés részéről konkrét cél nem fogalmazódott meg. Abban gondolkodtunk közösen, hogy az első három évben el kell jutni a dobogóig, de minimálisan az első öt hely valamelyikére jó lenne odaérni.

Ez egyelőre nem valósult meg. Terveinket több dolog is befolyásolta: a Covidot ugye nem kell említenem, de mellette a visszatérő sérülés hullámokkal is meg kellett küzdenünk. Valami rontás lehet a csapaton, mert állandóan magas létszámú kerettel kezdünk a szezon elején, aztán elfogyunk. Ha esetleg valaki tud olyan mágust, aki leszedi a rontást, várjuk szeretettel az edzésen (nevet).

Ehhez lett kialakítva a keret?

Azt gondolom, hogy megyei szinten a legstabilabb kerettel rendelkezünk, minimális a fluktuáció. Nyáron, az amúgy is jó futballistákhoz újabb jó emberek csatlakoztak, akiket természetesen a célunkhoz és a filozófiánkhoz igazítottan csábítottunk ide.

Azért azt el kell mondani, hogy a futball közege finoman fogalmazva sem elegáns az anyagi vonzatot illetően. Mindenki tudja azt, hogy mi itt Halásztelken leginkább három dolgot tudunk biztosítani: hitelességet, megfelelő körülményeket és remek közösséget. Mi ezzel tudunk érvelni, a pénzzel nem. 

Viszont azt kell mondjam, egyre jobban működik ez a hármas. Mondanom sem kell, Kónya Benji nyári érkezésére sokan felkapták a fejüket a megyében.

Milyen volt a felkészülési időszak? Sikerült elvégezni a tervezett munkát és olyan formába hozni a csapatot, amely a célokhoz igazodva tud küzdeni a dobogóért?

A nyári volt az eddigi legrosszabb felkészülésünk. A tavalyi szezon nagyon hosszúra nyúlt, kevés volt a pihenő. 18 meccset tudtunk le tavasszal, ami azért amatőr szinten már sok. Ne felejtsük el, a srácok hétköznap dolgoznak és a foci a munka melletti kikapcsolódásuk része. A kesze-kusza első félév miatt én magam is engedékenyebb voltam a felkészülés során.

Ennek ellenére jól indult a szezon, de aztán mégsem úgy sikerült – legalábbis helyezést illetően – a szezon, ahogyan terveztétek. Mi történt?

Igen, a felkészülés viszontagságai ellenére jól indultunk. Aztán az Újhartyán meccs után jött egy olyan mentális gödör, amit én magam az eddigi három és fél éves edzői pályafutásom alatt még nem tapasztaltam.

Ebből kerestünk folyamatosan kiutat és az eszköztár összes elemét bevetve próbáltunk ellenszert találni a helyzetre. Amikor szinte már mindenből kifogytunk, a klasszikus megoldáshoz folyamodtam: térj vissza az alapokhoz, ami azóta is működik. 

Mi volt a megoldás?

Ezt most nem adnám ki (nevet). A lényeg, hogy mindig meg kell újulni, amihez a legjobb igazodási pontot az alapok jelentik.

Összességében közös felelősség volt mind a hullámvölgy, mind pedig a megoldás tekintetében. Én magam is adós maradtam néhány dologgal ősszel. Családi történések óhatatlanul is kihatottak az edzői szerepemre, mentálisan elfáradtam, lemerültem. Négy meccsen nem is tudtam segíteni a csapaton. Nem voltam képes olyan erővel ott lenni, mint amilyennel szerettem volna. 

De most fújok egyet és ismét húzok egy váratlant tavaszra (nevet). 

Ebben az időszakban mennyire volt könnyebbség az, hogy Peti (Gráczki Péter) segíti a munkádat?

Peti behozta a közösségbe azt, hogy végre egy egészséges szereposztásban vihetjük előre a csapatot. Ki tudok lépni a problémamegoldó és az állandó „jófej” szerepből, bármennyire is fáj. De ahhoz, hogy az edzői szerepemben még hatékonyabb tudjak lenni, ez nélkülözhetetlen a csapat érdekében. Peti mind emberileg, mind szakmailag nagyon sokat tesz a közösbe, vakon bízom benne. Sok terhet vesz le a vállamról, aminek eredményeként jobban tudok fókuszálni a szakmára.

A barátságunk régre nyúlik vissza: amikor Pestre költöztem és vidéki srácként el voltam veszve, nagyon sokat segített, amiért azóta is hálával tartozom Neki.

Mennyire látod annak realitását, hogy az utánpótlásból is felkerülhessenek játékosok? 

Azt gondolom és hiszem, hogy minden félsz nélkül be lehet tenni a fiatalokat. Vannak nagyon tehetséges srácok ma is az utánpótlásunkban, akik néha már megjelenhettek a felnőtt keretben. 

Ami szintén egy óriási pozitívum, hogy azt látom, segítik és támogatják őket a felnőttek, sőt mi több, bíznak bennük. Bízom benne, hogy hamarosan minél többen bontogathatják szárnyaikat a felnőtt keretben.

Zárásként egy utolsó kérdés: mi a terv tavaszra?

Nyerjük meg a tavaszt. Ha 15 meccs van akkor 15 győzelem a cél, aztán nézzük meg, ebből mi sikerül. Hiszem azt, hogy csak így lehet nekiállni.

Interjú a Halásztelki Futball Club elnökével

I.rész: Foci és a kezdetek

Azt mondom 1989. május 21. Mi  jut eszedbe erről a dátumról??

Rögtön egy nehéz kérdés már az elején.

Segítek egy kicsit, ekkor léptél pályára először az NB1-ben.

Valóban, így már rémlik valami, igen. Az az igazság, hogy kicsit bajban vagyok ezekkel a régi futballista emlékekkel, mert nem nagyon szoktam erről nosztalgiázni. Néha amikor összejövünk a régi csapattársakkal és elindul a „sztorizgatás”, akkor villan be a „ja tényleg, ez is volt” érzés és jönnek elő az emlékképek. Szép volt, jó volt, de elmúlt.

Azért ha lehet, egy kicsit mégis érintsük a futballista karriered. Sokan talán nem is tudják, hogy azért komoly focis múlt van mögötted: 190 NB1-es és számtalan NB2-es mérkőzés, valamint egy magyar bajnoki cím is ott díszeleg a képzeletbeli statisztikai adatlapodon. 

Nyíregyházán nevelkedtem, az akkor induló Nyírsuliban, majd jártam végig a korosztályokat és váltam NB2-es játékossá. Katonaként kerültem a Honvédhoz, bemutatkozhattam az első osztályban és ott lehettem magyar bajnok. Másfél év után a katonaságból történő leszerelés egyúttal válaszút elé is állított: hívtak vissza Nyíregyházára és a Csepel is invitált. A döntő érv végül a kettő között a szerelem volt. Akkor ismertem meg a feleségem és mégiscsak egyszerűbb volt úgy udvarolni, hogy nem az ország keleti végében vagyok.

Az élet pedig utólag igazolta, hogy jó döntést hoztam. Öt évig voltam Csepelen, az egy nagyon jó időszak volt. Az első két évben még NB2-es csapat tagjaként, aztán sikerült feljutni az első osztályba. Ezt követte Dunaújváros, ahol szintén sikerült kivívni az NB1-es tagságot, majd végül visszatértem a kezdetekhez Nyíregyházára, ahol két és fél év után befejeztem a profi karriert. Ezt követően kerültem Halásztelekre és azóta is itt élek, immár 21 éve.

Hogyan lett a focista karrierből „elnökség”?

2007-ben volt egy közgyűlés, ahol lemondott az akkori elnök. Felkértek, hogy mivel úgyis állandóan a sporttelepen vagyok – akkor még levezetésként fociztam, valamint a büfét üzemeltettem – ugyan legyek én az elnök.

Azt azért tudni kell, hogy akkor az elnökség a maihoz képest nagyon egyszerű dolog volt. Egy felnőtt, egy öregfiúk, egy ifi és egy serdülő csapat jelentette a klubot. Akkor még csak a két első pálya volt meg, a mostani lelátó helyén pedig egy domb díszelgett. Nem volt öntözőrendszer és világítás sem. Például úgy tartottuk az edzéseket télen, hogy kihúztunk az épület sarkától egy nagyobb reflektort hosszabbító segítségével, ami aztán le volt téve a pálya szélére. Kijelöltük a kispályát az edzéshez, amit a reflektor nagyrészt bevilágított. Ha a labda egy kicsit távolabb pattant, akkor azt már vészesen lehetett látni. Legalább pontosabbak voltak a passzok és a lövések.

A pályák öntözőrendszerét például három slag jelentette. A dombról lehetett meglocsolni az egyik, majd a másik pályát, bujkálni kellett a korlátok alatt, húzni-vonni a slagot a nem kevés területen, s mindezt rendszeresen. De nem volt semmi gond, az egy ilyen időszak volt.

Az évek alatt lépésről lépésre próbáltuk fokozatosan fejleszteni a sportcentrumot, a lehetőségekhez mérten. Eltűntettük a dombot a két pálya közül, lett lelátó, kialakításra került a színpad és ma már a legkisebbek is jól érezhetik magukat a játszótéren. Emellett lehet kosárlabdázni, de a nemrég kialakításra került kondipark is sportolásra motiválja a helyieket. 

Ki kell azonban emelnem, hogy mindez az önkormányzat hathatós támogatása nélkül nem valósulhatott volna meg. Köszönettel tartozom azért, hogy az önkormányzat korábban és most is igyekszik lehetőségeihez mérten segíteni. 

II.rész: Múlt, jelen és jövő

Kanyarodjunk rá a sportklubra és az edzési, versenyzési körülményekre. Az egyre növekvő egyesületi létszámnak milyen feltételek biztosítottak jelenleg?

Nem csak a sportcentrum, de ugyanígy a sportklub is lépésről lépésre fejlődött. Most már elmondható, hogy három pályánk van ellátva világítással és öntözőrendszerrel, van eredményjelzőnk, van műfüves kispályánk, illetve a hátsó nagy pálya mellett szintén van egy szabad füves terület. Ez utóbbinál a tervek szerint letelepítünk majd két kézilabda kaput és szabadon lehet „kispályázni” annak, aki szeretne.

Tervben volt korábban például nagy műfüves pálya kialakítása is, azonban ez annak anyagi vonzata miatt végül sajnos nem került megvalósításra. Egy ilyen pálya az egész éves edzés lehetőségeinket tudta volna megkönnyíteni. A rendszeres és szakszerű pályamunkának köszönhetően szerencsére a füves pályáink egész jó minőségűek. Például a Budafok felnőtt csapata is gyakran használta a pályánkat edzésekre. A téli időszakon kívül ezeken a jó minőségű füves pályákon tudjuk fogadni edzőmeccsre az ellenfeleinket, akik aztán a hideg időszakban viszonozzák műfüvön a vendéglátást. Persze, ha úgy alakulna, akkor nem ugranánk el egy nagy műfüves pálya kialakítása elől, de ez jelenleg nem realitás.

Sajnos a zárt téri edzés vagy versenyeztetés lehetősége a környéken is elég kritikus. Így nagy segítség volt a Bocskai István Református Oktatási Központ felajánlása, hogy az újonnan készült műfüves pályát, amelyen buborék van, használhatja az utánpótlásunk a téli időszakban. Ezúton is ismételten köszönettel tartozunk a lehetőségért.

Hogyan és miből lehetett ezeket a fejlesztéseket megvalósítani?

Amíg nem volt TAO, addig a helyi vállalkozók segítségével együtt igyekeztünk folyamatosan mindig valamit fejleszteni. Aztán a TAO-val valamelyest rendezettebb és tervszerűbb lett az egész, könnyebb lett a fejlesztések kivitelezése. 

Azt gondolom, hogy az ilyen kisebb egyesületek, mint a Halásztelki FC számára, nagy segítség tud lenni ez a finanszírozási forma. A TAO segítségével minden évben lehetett valamit fejleszteni. Nem kell nagy dolgokra gondolni. Egyik évben sikerült megvalósítani az egyik pályán az öntözést, másik évben a világítást, vagy egy újabb alkalommal a kis műfüves pályát.

Idén tavasszal egy teqball asztalt fogunk kihelyezni, úgyhogy ez az innovatív játék is kipróbálható lesz a sportcentrumban.

Az egészen kicsiktől a már tapasztalt idősebb labdarúgókig 9 csapat, közel 200 játékosa rúgja a labdát, edz és versenyez. Ezzel nyugodtan mondhatjuk, hogy a város sport szempontjából legmeghatározóbb, legtöbb embert megmozgató egyesülete. Mennyire van jelen az önkormányzat a mindennapokban?

A működés és a fejlesztések az önkormányzat, valamint helyi vállalkozók segítsége nélkül nem valósulhattak volna meg.

Nálunk eleve a városi bevételek is alacsonyabbak, ezáltal a sporttámogatás is kisebb, mint néhány környező településen. Mindemellett azonban azt is ki kell emelni, hogy a város a lehetőségekhez mérten maximálisan igyekszik támogatni a sportot, köztük a focit is. Azt gondolom, hogy ha ma valaki kimegy a sportcentrumba, az normális körülményekkel találkozik, ahova nyugodtan elengedheti a szülő a gyermekét edzeni.

Az önkormányzat mellett szerencsére mindig is jelen voltak olyanok, akik segítették a működést. Fontosnak tartom, hogy akik sokat tettek önzetlenül a klubért, de  már nincsenek közöttünk, az emlékeiket őrizzük és ápoljuk szellemiségüket. Nem titok, hogy tervben van egy külön emlékfal létrehozása a klubházban irántuk tanúsított tiszteletünk jeleként.

A körülmények tehát rendezettek és talán kijelenthető, vonzóak is lehetnek akár az utánpótlás, akár a felnőtt játékosok számára. 

Igen, ez abszolút így van. Ha a felnőtt csapatot nézem, ide nem tud olyan játékos jönni, aki ebből pénzt akar keresni. Mi azt tudjuk adni, hogy jók a körülmények és van egy remek közösség.

Hogyan alakult az idei szezon felnőtt csapatunk számára?

Konkrét számszerű cél nem volt megfogalmazva és elvárásként a csapat elé támasztva. Titkon én reménykedtem egy jó őszben, látva a keret játékosállományát. Tudás és képességek alapján egy jobb szereplés reálisabb lett volna, de ez most nem jött ki. Én bízok benne, hogy tavasszal jobb lesz, mert a keret alkalmas rá és bőven előre lépünk a jelenlegi 11. helynél.

Az öregfiúk idén is elhozták a Fradit és olyan csapatok ellen léptek pályára, mint a Honvéd, vagy az MTK. Mellettük meg kell még említeni az Old Boys csapatot is, amelynek keretében szintén egy összetartó közösség, jó hangulatú mérkőzéseit láthattuk ősszel.

III.rész: Utánpótlás

Jelenleg hat utánpótlás korosztályban rúghatják a labdát a fiatalok Halásztelken (U7, U9, U11, U13, U16 és U17). Mi jellemző Halásztelken az utánpótlásra?

Közel 100 gyerek sportol ma az utánpótlásban, de gyerekből sosem elég. Célunk, hogy minél több halásztelki és környékbeli gyerek focizzon az utánpótlás csapatainkban.

Ha az ovifocit is ideveszem, akkor tulajdonképpen már egészen kicsi kortól igyekszünk megszólítani a helyi gyerekeket a labdarúgással. 

Fő célunk, hogy sportolási lehetőséget biztosítsunk és saját nevelésű gyerekeink eljussanak a felnőtt csapathoz. Minden gyerek számára adott az a képzés és feltételrendszer, ami ehhez szükséges. 

Ha valaki viszont kiemelten tehetséges és affinitása is van a komolyabb szintű versenysportot illetően, annak természetesen nem szeretnénk útjába állni, sőt támogatjuk is abban, hogy kipróbálhassa magát. Azt gondolom, hogy ha valamely gyerekünk eligazol egy nívósabb, akár NB1-es klub utánpótlás csapatához – amire volt is már példa – az egy picit talán a klub érdeme is. Vannak kapcsolataink és együttműködési lehetőségeink, amelyek révén – ha annak van realitása – olyan helyre tudjuk irányítani a gyereket, ahol tovább tud fejlődni egy magasabb szinten. 

Figyelünk arra, hogy úgy képezzük és neveljük a srácokat, hogy megállják a helyüket akár magasabb szinten is.

Viszont azok a gyerekek, akik nem az élsportra szeretnék feltenni életüket, ugyanakkor szeretik a sportot, a futballt és a jó közösséget, azoknak pedig adott a lehetőség, hogy helyben, szervezett keretek között focizhassanak és versenyszerűen sportolhassanak. Azt gondolom, hogy még mindig van annak még egy közösség- és jellemformáló szerepe, amikor anya, apa, rokonok, haverok, barátok, osztálytársak vagy ismerősök kijönnek és szurkolnak a fiataloknak. 

Hogyan értékeled ezt az évet utánpótlás szempontból? 

Sajnos a versenyrendszer nem éppen a legoptimálisabb. Nincsenek meg a feltételek ahhoz, hogy minden korosztályban lehessen játszani és ne két-három évvel idősebbek ellen kelljen megmérettetni magukat a gyerekeknek. Nem dúskálunk az anyagiakban, ezért a korosztályokhoz köthető normatív támogatások elég meghatározóak, ami behatárolja a versenyeztetést is. Mivel utánpótlásról beszélünk, ez azért korántsem ideális, hiszen itt azért még nagyon sokat tud számítani egy-két év is. Ha ezeket az éveket kevésbé sikeres hétvégék jellemzik, akkor egy idő után még a legkitartóbbak lelkesedése is elillanhat. 

Most ebben ott tartunk, hogy jelenleg az U17-es a legidősebb utánpótlás korosztályunk, akik még egészen pici gyerekként itt kezdték a focit. Szeretnénk őket itt tartani, hiszen jelenleg is a kiemelkedőnek számító regionális bajnokságban szerepelnek és egészen kiválóan. Az a tudatosság, ami látszik rajtuk, öröm nézni a játékukat. De ez alapvetően a többi korosztályra is igaz. 

Nagyon jó a szakmai munka nálunk, kifejezetten meg vagyok az edzőkkel elégedve. Nyilván vannak kevésbé jól sikerült szituációk vagy hibák, mint mindenhol, de alapjaiban véve örülök, hogy ilyen edzőink vannak. 

Ha egy gyerek ma úgy dönt, hogy szeretne Halásztelken focizni, vagy éppen a szülőnek szimpatikus mindaz, ami a halásztelki utánpótlást jellemzi, akkor van lehetőség jelentkezni a csapatokba?

Ma már nagyon felgyorsult a világ. Én annak idején 9 évesen kezdtem a foci alapjait, ma pedig a gyerekek ennyi idősen 3-4 éve járnak edzésre. De ez nem azt jelenti, hogy bárki lekésett volna bármiről is. Jelenleg a különböző korosztályoknál a létszám is eltérő, amelyeket szintén meg kell tudnunk oldanunk. Ez viszont nem egyszerű. 

Én hiszem azt, hogy az itt lévő infrastrukturális feltételek és körülmények, az összetartó közösség és nem utolsósorban a képzési színvonalunk vonzó tud lenni környékbeli gyerekeknek ahhoz, hogy nálunk játszanak, vagy akár azon halásztelki srácoknak is, akik jelenleg máshol játszanak. Természetesen azon gyerekek előtt is nyitva áll a sportcentrum kapuja, akik még csak ismerkednének a játék alapjaival. 

Úgyhogy a kérdésre a válaszom egy határozott igen.

Ha jól tudom korábban is fontos szerep jutott az utánpótlásnak. Évekig volt országos hírű utánpótláskupa nálunk, ahol több élvonalbeli egyesület utánpótlás korosztálya tette tiszteletét és egy jó hangulatú tornán pattogott a labda több száz gyerekkel.

Igen, egészen 2017-ig évente rendeztük meg a Németh Ferenc Emléktornát, ahol U9 és U11-es korosztály labdarúgó palántái rúgták egész nap a labdát. 32 csapattal 6 pályán folytak a küzdelmek olyan résztvevőkkel, mint pl.: Fradi, Újpest, Debrecen, MTK stb. Ez egy komoly és összetett szervező munkát igényelt, de egy idő után már nem volt rá sem idő, sem pedig energia, hogy tovább vigyük ezt a remek hagyományt. Nagyon sajnálom, hogy nem folytatódott azóta, de remélem ez is változik hamarosan. Tervezzük, hogy tavasszal – ha egyelőre nem is ekkora létszámú körrel – de újraindítjuk az utánpótlás tornát.

Jól látom, hogy fontos Számodra az utánpótlás-nevelés?

Azt gondolom, hogy a mai világban fontos az, hogy a gyerekek a sport révén ismerjék meg a közösséghez tartozás örömét. Azt, hogy a kitartás és a szorgalmas gyakorlás eredménnyel párosul, vagy éppen azt, hogy egy vereség is tudja építeni az embert. Nem csak edzésekről és meccsekről szól ez, hanem a felnőtté válás hosszú útjának jellemformálásáról is. Nem csupán focistákat szeretnénk képezni, hanem igyekszünk nevelni is a gyerekeket, hogy jobb emberré válhassanak. 

Persze a lényeg az, hogy a gyerekek szeressék a játékot, élvezzék a focit. Amikor látom a srácainkat edzeni, vagy éppen meccselni, mindig örömmel tölt el, hogy mennyire ügyesek és alázatosak a sport iránt.