Szombaton U17-es legényeink is pályára léptek.
Hazai pályaként most Budatétény funkcionált. Eltiltásoktól és sérülésektől tizedelt csapatunk az utolsó percekben szenvedett vereséget.
Vezetőedzőnk, Habos Gábor értékelése a mérkőzésről: „Csak ismételni tudom magam: Gratulálok a szombati mérkőzésért az egész CSAPATNAK! A helyzetek alapján a döntetlent megérdemeltük volna, de ezt a játékot gólra játszák. Nekünk ez ma nem sikerült, igaz csatár nélkül ez nem egyszerű. Megyünk tovább!”
Hajrá Telek!
A szombati munkanap és az óraátállítás igencsak megzavarta az ember bioritmusát, s ha mindez nem lett volna elég, vasárnap 12 órára lett kitűzve az újabb hazai meccsünk kezdési időpontja. A remek idő ellenben ügyesen kicsalogatta a nézősereget a lelátóra, vagy éppen a korlát mellé, hogy ropoghasson a szotyi és a tökmag. Erre tett még egy lapáttal a Húsvéti Nyuladalom forgataga, így kiváló hangulat és kifejezetten sok néző előtt futhattak ki bemelegíteni srácaink. Igazi dzsembori hangulat lengte be a Sportcentrumot.
Visszakanyarodva a focira, ismét hiányzók sora borzolta a kedélyeket: Váczi Dani eltiltás, Kovács Attila és Kónya Benji pedig sérülés miatt nem lehetett a keret tagja. Az első játékrészben immár szokásosnak mondható módon magunkhoz ragadtuk a kezdeményezést, aminek már a 20. percben meg is lett az eredménye. András Gáspár keverte meg a jobb oldalt, majd visszagurítását Dávid Tamás végtelen nyugalommal helyezte a kapuba.
Talán egy kicsit megnyugodtunk a góltól, talán a vasárnapi déli szunyóka lengte be a lábakat, vagy talán az ellen kapcsolt egy fokozattal magasabba, de ahelyett, hogy növeltük volna előnyünket, hibáztunk és máris kezdődhetett minden előlről. A szünetben 1-1 az állás.
A félidőben vélhetően fejmosás lehetett az öltözőben, mert ismét nagyobb elánnal vetettük bele magunkat a meccsbe. Ennek ellenére hátul igencsak figyelnünk kellett, hiszen mintegy falunapi flipper, néha úgy pattogott 16-osunkon belül a labda, de a védelem állta a sarat. Támadósorunk pedig hálaként beindította a támadó gépezetet és fokozta a nyomást. Nem is kellett sokat várni, mert Krisztián Jánvári nézett fel az 59. percben labdavezetés közben. Kiszúrta, hogy a bal alsó sarok labdára éhes és olyan természetességgel nyeste oda a labdát, mintha edzésen kiszállót kellene lőni (2-1). Sietőssé is vált a vendégeknek a játék, jöttek is, de nem tudták kihasználni kínálkozó lehetőségeiket. Nem is nagyon volt benne a levegőben az egyenlítés, de amikor az utolsó percben a csereként beszálló Antal Kaizer Emilio Butragueno-t meghazudtoló módon keselyűként csapott le a labdára és mattolta az üres kaput, eldőlt minden (3-1).
Fantasztikus hangulat, remek eredmény. Szép volt srácok, ez férfi munka volt.
Ellenfelünknek köszönjük a mérkőzést és további sok sikert kívánunk a bajnokságban.
https://halasztelkifc.hu/event/halasztelki-fc-vs-ujhartyan-vse/
Hajrá Telek
U7, U9: Megkezdtük a Bozsik tornás menetelést
Szombat délelőtt a legkisebb korosztályainkon volt a sor, hogy élesben is megmutathassák az edzéseken gyakoroltakat. Erre pedig az idei első Bozsik tornán volt lehetőség.
Először U9-es csapataink léptek pályára. Mivel keretünkből többen sem tudtak ma eljönni, ezért egy 4 fős és egy 5 fős csapatot állítottunk ki. Kapus nélkül, mínusz egyben kiálló srácaink minden meccsüket megnyerve parádéztak, míg másik gárdánkban pályára lépő ifjaink is remekeltek.
Halásztelki mezben brillírozó U9-es tehetségeink: Dobos Dávid, Dombóvári Félix, Göndöcz Tamás, Laci Náron, Pakai Dominik, Sefcsik Balázs, Sponga Márk, Szécsi Dominik, Tarpai Poldi.
Különdíjban részesült Göndöcz Tamás és Sefcsik Balázs.
Nagyobbak után jöttek a kisebbek, akik folytatták a remek szériát és szebbnél szebb mozdulatokkal, cselekkel és gólokkal kápráztatták el a kilátogató és szurkoló szülőket.
Halásztelki mezben brillírozó U7-es tehetségeink: Bathó Noel, Farkas Barnabás, Helgert Csongor, Nagy Máté, Nagy Zsombor, Sárdi Máté.
Különdíjban részesült Helgert Csongor és Nagy Zsombor.
Gratulálunk minden pályára lépő játékosnak. Megnyugodtunk, hogy ilyen ügyes fiatalok pallérozódnak a legkisebb korosztályokban.
Hajrá Telek 
Tegnap délután ismét gyerekzsivajtól volt hangos a halásztelki sportcentrum. Most kivételesen nem edzés vagy halásztelki meccs volt a fókuszban, hanem arra vártak gyerekek és kísérők, hogy begördüljön végre a két busz és útnak indulhasson a HFC család a válogatott meccsre.
U9-es korosztálytól egészen az U17-es srácokig közel 70 tehetséges halásztelki lurkó várta izgatottan, hogy végre megcsillanjanak a Puskás Aréna nemzeti színben pompázó fényei 
Aztán amikor beléptünk és megdörrent a Carpathian Brigade ’09, majd a Himnusz, minden gyermek teli torokból buzdította Hazánk legjobbjait 
Az eredmény ugyan nem csengett jól a végén, ám a gyerekek egy örök élménnyel térhettek haza és hajthatták álomra fejüket. Ez az álom viszon immár bizonyosan arról szól, hogy egyszer nekik is harsanyjon fel a Himnusz és küzdhessenek a nemzeti színekért. Bízunk benne, hogy néhány év múlva valóra válnak az álmok.
Köszönjük, hogy a MLSZ – Magyar Labdarúgó Szövetség lehetővé tette klubunk számára, hogy srácaink átéljék ezt az élmény.
Hajrá Magyarország, Hajrá Telek!
Tavaszi negyedik idegenbeli mérkőzésünkre szombat délután került sor, mégpedig Tápiószentmártonban, az Aranyszarvas SE Labdarúgó Szakosztály otthonában. Ahogyan a dalban is megkomponálták: „Tudtuk, hogy nehéz lesz…” érzéssel tekinthetünk vissza a tegnapra, egyet aludva a történtekre. Lássuk, milyen is volt tavaszi első – és reméljük egyetlen – vereségünk. Már a mérkőzésre vezető út is zötyögős volt, köszönhetően a nem éppen tükörsima úttestnek, úgyhogy aki késésben volt, nem itt javított menetidőt…
Ezzel ellentétben azonban a sporttelep pazar körülményeket villantott, igazi kis ékszerdobozként egy külön szigetet varázsol a településre. Két hiányzóval jelentünk meg: Kulcsár Zoltán elfoglaltságai miatt maradt távol, míg Kovács Attila térdsérülés miatt csupán a lelátóról bíztatta társait. Kezdésnek néhány helyzetecske itt-ott, aztán egy érdekes szituáció végén hátrányba kerültünk .
Történt, hogy egy hazai támadás végén az asszisztens lest jelzett, a játékvezető annak rendje és módja szerint sípjába fújt. Csakhogy nem kifelé ítélt, hanem befelé. A hazaiak köszönték szépen és szabadrúgásból megszerezték a vezetést (1-0). Ezt követően ami megmaradt fixen, az a téves ítéletek mindkét oldalra, így az elmaradt lapok helyett más irányba úszott el a meccs…. aminek eredményeként végül nálunk 3 sárgalap született 4 perc alatt, míg odaát egy piros díszelgett a félidő végére a jegyzőkönyvbe. Második etapban rögtön egy kapufával nyitottunk Dávid Tamás révén. Mentünk előre rendületlen, de meddő mezőnyfölényünk csak nem akart gólt eredményezni.
Erik Taskovics cserékkel próbált frissíteni, de a hazaiak emberhátrányban – érthetően – vezetésük megtartására rendezkedtek be. Jöttek ugyan a labdák a kapu elé jobbról, balról és hátulról is, de eget rengető, kapusbravúrt igénylő helyzet csak a meccs végén alakult ki. Ekkor a jobb felsőbe tartó közeli löketet tornázta ki földöntúli bravúrral a hazai hálóőr.
A végére még mi is kaptunk egy piros kártyát emlékbe (azt, hogy jogosan vagy sem, mindenki döntse el saját maga). Ám ami a lényeg, hogy maradt az idei első pont nélküli végeredmény. Most nem velünk volt az utolsó perc, no de sebaj, bőven lesz lehetőség javítani. Ellenfelünknek gratulálunk és további sikert kívánunk a bajnokságban. Szurkolóinknak pedig köszönjük, hogy elkísérték csapatunkat!
Hajrá Telek!
Felnőtt: Katarzis az utolsó percben
Az ünnepi hosszú hétvége első napjának jeles eseményeként a halásztelki Németh Ferenc Sportcentrum felé hömpölygött kora délután a tömeg, hiszen első tavaszi mérkőzésünkre került sor. Ugyan egy kissé hűvös, de napsütéssel kellemessé varázsolt idő fogadta a kilátogatókat.
Létszámban ismét meg voltunk, hiszen a kezdő 11-en kívül még 7 (!) halásztelki mezbe bújt gladiátor bízott benne, hogy pályára léphet az első hazai meccsen. Az ellen kissé foghíjasan érkezett, ugyanis egy cserével huppantak be a sportcentrumba és rikító sárga mezben várták, hogy megkezdődjön az összecsapás.
A kezdő sípszót követően rögtön magunkhoz ragadtuk a kezdeményezést, a vendégek pedig átadták a területet. Türelmesen járatva a labdát igyekeztünk rést találni a vendég reteszen. Sorra dolgoztuk ki helyzeteinket a félidő első részében: Nádas, Jánvári és Győri is rendre átjátszotta emberét, de a befejezésbe mindig hiba csúszott. Ugyanakkor a battaiak remekül lesték le játékunkat, amelyekből veszélyes kontrákat lőttek ki. Egyik ilyen végén csak kapusunk földöntúli bravúrjának köszönhettük, hogy nem kapituláltunk hátul. Mi oldalunkon Nádas a tizenhatos sarkáról küldött fantasztikus tekerése kerülhetett volna be az Eurosport hétvégi összefoglalójába, de maradt a gól nélküli döntetlen a fordulásra
A forgatókönyv nem változott, továbbra is nyomtunk, a vendégek pedig egyre inkább elfogytak erőben. Ahogy telt az idő, nőtt a feszültség, mert csak nem akart megszületni a várva várt első tavaszi találatunk hazai pályán. Körülbelül 25 méteren zajlott a játék, a vendégek hálóőre viszont állta a sarat. Minden kapura zúduló löketet, nyesést és emelést hatástalanított…Aztán amikor már a főkönyvelő is elkönyvelte a gól nélküli döntetlent, jött az utolsó szöglet.
A Jánvári által élesen belőtt labda pazarul találta meg a kapu előtt tornyosuló tömeget. Itt pedig mint egy flipper, oda-vissza pattogott a labda támadóink és a védők-kapus tengely között. Aztán amikor vége lett volna a flippernek, Kulcsár Zoli dobott be még egy érmét, hogy újabb esélye legyen. Elé került a labda és könyörtelenül bezúzta 4 méterről. Góóóól Zendült fel a lelátó, repültek a sörös poharak a magasba, felnőtt emberek borultak örömittasan egymás nyakába. (1-0).16 másodpercet követően érkezett is a hármas sípszó. Így kell győztes gólt rúgni, amikor már válasz nem érkezhet. Nem volt ugyan egyszerű, de a vége felejthetetlen emlékké vált. Újfent tanúbizonyságot tett hihetetlen lelkierejéről csapatunk, ami tavasszal újfent három pontot hozott a konyhára.
Bravó srácok. Köszönjük a kilátogató szurkolóinknak, hogy az utolsó percig bíztak bennünk
Hajrá Telek!
